27. rész

Sziasztok Drága Olvasók!
Hát eljött ez a pillanat is, amikor is bejelentem, hogy ez az utolsó előtti rész.
A jövőhéten lezárul ez a történet is...
Remélem élvezni fogjátok ezt a részt, mert megszenvedtem vele (bár kicsit nyomi lett).
Jó olvasást!
Angi xx

27. rész
Az utolsó titokra is fény derül

Nem akartam hinni a szememnek, mikor kihúztam a kezem a bélés közül és megláttam a kezemben a fekete bőrkötéses kis határidőnaplót. Percekig kikerekedett szemekkel, kővé dermedve néztem a kezemben tartott tárgyat. Még pislantani sem mertem, nehogy kiderüljön, hogy csak hallucinálom az egészet.
Mikor sikerült felfognom, hogy mi is történt az elmúlt percekben, egy hatalmas sikításban törtem ki, majd úgy röhögtem, mint aki megőrült. A megkönnyebbülés és az öröm, ami abban a pillanatban rám tört, leírhatatlan volt. Végre lezárhatom ezt az egészet. Nem kell többet azon idegeskednem, hogy mikor talál rám Mark egyik bérence. Ha sikerül eljuttatnom a bíróságra, akkor élete végéig börtönbe zárják végre azt a gyilkost.
-         Már azt hittem sosem találod meg – szakította félbe jókedvemet egy ismerős hang – Most pedig add ide szépen – nyújtotta felém bal kezét, míg a jobb kezében egy pisztoly volt, amit rám szegezett.
-         Ugye ez most csak egy vicc? – kérdeztem hitetlenkedve.
-         Nem aranyom, ez teljesen komoly – nem akartam elhinni, hogy ezt teszi.
-         Miért? Megfenyegetett? Sakkban tart valamivel? – agyam kétségbeesetten keresett valami magyarázat után, ami nem azt jelenti, hogy az egyetlen ember, akiben az utóbbi időben bíztam, elárult.
-         Szó sincs ilyesmiről. Egyszerűen csak jobban járok, ha Marknak dolgozom. Nem hiszem, hogy kapnék tőled akármi mást a hálán kívül, ő pedig rendesen megfizet. Mire végzek ezzel, milliomos leszek és elhúzok innen jó messzire – vigyorodott el.
-         Hiszen bíztam benned és a bátyám is bízott benned. Egy utolsó féreg vagy! – kiáltottam az arcába - Ashley is benne van? Ő is neki dolgozik? – kérdeztem, bár sejtettem, hogy a válasz igen lesz.
-         Nem, ő csak egy eszköz volt számomra. Tudtam, hogy ért a számítógépekhez, akár a NASA kódokkal védett oldalát is fel tudná törni, a hatóság oldalát feltörnie semmiség volt – válasza megdöbbentett – Ha ő nem lenne még mindig csak a keresésednél tartanék. El sem tudod képzelni mekkora kín volt számomra eljátszani több mint egy éven keresztül, hogy szeretem őt – miközben beszélt, olyan arcot vágott, mint aki a gondolattól is mindjárt elhányja magát - De sebaj, ha elintéztelek téged, többé a közelébe sem kell mennem. Most pedig vagy ide adod magad a naplót és utána öllek meg, vagy előbb lövök és utána veszem el. Te döntesz… - ajánlotta „nagylelkűen”.
Eszembe sem jutott, hogy oda adjam neki, csak is azon gondolkoztam, hogyan szabadulhatnék el innen. Nem kaphatja meg. Időt kell nyernem, hogy ki tudjak találni valamit.
-         Te voltál a fenyegetőm is, igaz? – kérdeztem.
-         Tudod, azt hittem, hogy azoknak, akik orvosnak tanulnak gyorsabb a felfogásuk… de igen, én voltam. Megragadtam minden lehetőséget a pénzszerzésre és az, hogy tönkretehettem az életedet, csak hab volt a már amúgy is több emeletes tortán – nevetett fel gúnyosan – Viszont nehogy azt hidd, hogy nem tudom mire játszol, szóval ezt a beszélgetést itt be is fejezzük és egyúttal az életednek is véget vetünk – emelte rám pisztolyát amit beszéd közben a föld felé tartott.
Hát itt vége, nincs több idő és én nem találtam ki semmit menekülésem érdekében. Lehunytam szemem és úgy vártam a halálra, de a pisztoly elsülése helyett egy hatalmas koppanást hallottam. Kinyitottam a szemeimet és Adamre néztem. A padlón feküdt eszméletlenül felette pedig Ashley állt könnyes szemekkel. Sajnáltam őt annak ellenére is, hogy mindig ellenséges volt velem. Oda mentem hozzá és megöleltem. Abban a pillanatban, hogy hozzáértem zokogni kezdett. Nem tudtam mit kéne mondanom ezért csak simogattam a hátát, hátha az segít valamit az állapotán. Pár perccel később elengedtem, mert tudtam, hogy nincs túl sok időnk, míg Adam felébred és, ha addigra nem érnek ide a rendőrök, akkor nekünk végünk.

**
A szállodai szoba, amit kivettünk olyan kicsi, mint egy egérlyuk. Egy kis hálószobából áll, amiben van egy franciaágy, egy éjjeliszekrény és egy tévé továbbá egy fürdőszobából, amiben egyedül is alig lehet elférni. Muszáj volt eljönnünk Adam házából, kitudja, hogy Mark nem küldött-e embereket oda. Nem lettünk volna biztonságban.
-         Biztos, hogy segíteni szeretnél? – kérdeztem meg még egyszer Ashleytől, mert nem szerettem volna, ha még valakinek miattam esne baja.
-         Igen – válaszolt határozottan.
-         Rendben, akkor mondom a tervet. Te a tárgyalás előtt minimum két órával fogsz megérkezni a bíróságra és nálad lesznek a bizonyítékok. Szépen bemész a hátsó bejáraton és átadod az illetékesnek. Én a tárgyalás előtt negyed órával fogok megérkezni és a főbejáraton megyek be, már ha eljutok addig. Biztos vagyok benne, hogy Marknak több embere is van, nem csak Adam. Nem fogják hagyni, hogy bejussak… - fejeztem be a terv vázolását.
-         Szóval úgy gondolod, hogy nem fogod… túlélni a holnapot? – kérdezte.
-         Igen és éppen ezért szeretnélek megkérni valamire – vártam, amíg bólint, majd folytattam – Megadom egy ismerősöm számát, a neve Harry, kérlek, ha lezárják az ügyet és Mark meg az emberei börtönbe kerülnek, hívd fel őt és mond meg neki, hogy elhárult a veszély. Megtennéd ezt nekem? – nem mondott semmit, csak bólintott én pedig ebben a pillanatban hihetetlenül hálás voltam neki.

**
Hát eljött a rettegett nap. Éjszaka nem bírtam aludni, ezért reggel olyan voltam, mint egy zombi, de mit is várhatnánk az embertől, ha tudja, hogy ma véget ér minden? Ha a tervem beválik, akkor Mark és társai örök életükre egy koszos cellában fognak rohadni. Végre lezárul az ügy, amely egész eddigi életemet beárnyékolta.
Ashley már órákkal ezelőtt elindult, én pedig már csak arra várok, hogy megérkezzenek a rendőrök, ugyan is a biztonságom érdekében rendőri kíséretet kapok. Milyen menő már, nem? Igazából bármit megtennék most azért, hogy valaki más lehessek. A fél karomat odaadnám érte, ha csak egy napig is valaki olyan lehetnék, aki felhőtlenül boldog. De ezek csak hiú ábrándok. Ilyenek csak a filmekben vannak, a valóéletben nincsenek.
Mikor megérkeztek a rendőrök akkor tudatosult csak igazán bennem, hogy mekkora veszélyben is van most az életem. Az igazat megvallva hiába veszítettem el mindent, ami számított az életemben, még így sem akartam meghalni, élni akartam, mert tudtam, hogy ennél már csak jobb lehet. Új életet akartam kezdeni, ezúttal tényleg véglegesen, nem úgy, mint évekkel ezelőtt anyával. Ha ezt túlélem, esküszöm, hogy addig könyörgök Niall-nek amíg meg nem bocsájt és még Harry-vel is összebarátkozom, már ha hagyja… Csak éljem meg!
Az autó lassítani kezdett majd végleg megállt. Egy hatalmas réginek kinéző épület előtt álltunk, gondolom ez a bíróság. Az egész utcában hatalmas épületek voltak. Kicsit félelmetes volt, ahogy felénk magasodtak. A bíróság magasabban volt, mint az út ezért egy hosszú lépcsősor választott el a bejárattól.
Annyira elbambultam, hogy már csak azt vettem észre, hogy az egyik rendőr kinyitotta nekem az ajtót és szólongat. Megráztam a fejem, hogy visszatérjek a valóságba, majd kiszálltam. Félve néztem körül, de szerencsére nem láttam semmi gyanúsat. Rendőrökkel körülvéve indultam fel a lépcsőn a bejárathoz. Már csak néhány lépcsőfok volt hátra, amikor egy hatalmas fejfájás kíséretében vége lett mindennek. Elsötétült körülöttem a világ. Azt még éreztem, hogy lefelé gurulok a lépcsőn és hallottam néhány ordítást, sikítást, de mielőtt leérhettem volna, elveszítettem az eszméletem. Teljes képszakadás.

4 megjegyzés:

  1. Azt a rohadt életbe!! :OO Iszonyatosan jó lett! Most komolyan ez az utolsó előtti rész?? :OO Ne mááár :((( Jaaaa :(( Nagyon jól írsz, nagyon szeretem ezt a blogot. Nagyon izgalmas lett ez a rész :)Várom nagyon a következő részt:) xXx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett és igen, ez az utolsó előtti rész volt... Nem tudom mikor hozom a kövit. Próbálom megírni, de nem nagyon megy... Ha sikerül befejezni azonnal felteszem!
      Angi xx

      Törlés
  2. aaaaa ez nagyon jóó rész lett és a blogot is imádom igaz még csak ma találtam rá de már most tetszik az egész és kár hogy ezaz utolsó rész:(( remélem Lori túléli ezeket,és hogy Harryvel jóba lesz meg hogy Niallel összejön.. gyorsan kövit:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik a blog! :) Azt hiszem kicsit csalódott leszel az utolsó rész kapcsán... :/
      Angi xx

      Törlés