Prológus

Sziasztok drága olvasók!

Hát ez is eljött. Itt a prológus. :)

Tudom, hogy rövid és siralmas lett, de majd az 1. részben már jobb lesz minden! ;) 

Nagyon örülök, hogy már most ennyien vagytok! Köszönöm a feliratkozásokat, a kommenteket és a "szavazásokat"!!

És mindenkinek nagyon boldog újévet (előre is)!!! 

Prológus

13. Szeptember 2012.

Az emberek először mindig a külső alapján alkotnak véleményt. Hogy szép vagy sem, ápolt vagy ápolatlan, öreg vagy fiatal, túlsúlyos vagy karcsú, divatosan öltözködik vagy sem az éppen kiszemelt ember. Ez mind csupán felszínes dolog, még is mindenki ez alapján ítélkezik egy idegenről. Pedig, ha ismernék, ha a felszín alá látnának, megdöbbentő dolgokat vehetnének észre.

Ha az emberek rám néznek, egy boldog, gondtalan lányt látnak. Senki sem törekszik arra, hogy igazából megismerjen, senki sem tudja, mi lakozik a felszín alatt. Ha ismernék a múltamat, ha tudnák miken mentem keresztül már nem is, látnának olyan boldognak és gondtalannak.

Talán most először látnak megtörtnek. Itt állva az esőben, talpig feketében, úgy sírva, mint egy óvodás. Egyedül, azaz oka, hogy még nem rogytam a földre, hogy legjobb barátom átölelve derekamat, állva tart.

A szertartás lassan véget ér és mindenki virágokat rak le a sírra, majd részvétet nyilvánítanak és elmennek. Én maradok ott utoljára, és csak nézem a sírt és a rajta álló feliratot.

Ariana Hoover

1965 -2012

„Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni.

Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett,

Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek. „

Nem tudom elhinni, hogy vége. A személy, aki mindig mindenben mellettem állt, most halott. Az édesanyám meghalt. Nem maradt már senkim. Mióta csak az eszemet tudom, mindenki, akit szeretek, meghal. Az életem katasztrófák sorozata, amelyekben részben én is hibás vagyok. Lassan már senkit sem merek közel engedni magamhoz. Az utóbbi időben teljesen elzárkóztam a külvilágtól. Az iskolán és a kórházon kívül sehova sem mentem. Az egyetlen személy, akivel mindennap beszélek az a legjobb barátom, Ayden.

Néhány dolog + előzetes (videó)

Hola! :D

Köszöntök mindenki a legújabb blogomon, amin ismét egy One Direction-ös fanfic kap helyet. Előre szeretnék leszögezni néhány dolgot!

Mivel nem szeretem, ha köteleznek engem valamire, ezért én sem fogok senkit sem kötelezni semmire, tehát nem lesz kommenthatár, csakúgy, mint a másik blogomnál sem volt. A részeket minden vasárnap hozni fogom, de ha másik nap nektek jobb lenne, akkor jelezzétek. :) Ha tetszeni fog a történet és szeretnétek, akkor iratkozzatok fel rendszeres olvasónak. :)

Szeretnélek titeket megkérni egy apróságra: kérlek, ha elolvastok egy rész akkor kattintsatok az "elolvastam" rubrikára, hogy tudjam mennyien olvastátok el. Persze ez nem azt jelenti, hogy ha kevés olvasó lesz, akkor abbahagyom, mivel addig fogom írni míg egyetlen egy olvasóm is van vagy amíg (értelem szerűen) el nem érek a történet végére.

Az One Shot-ról annyit, hogy már dolgozok rajta, nem tudom mikor leszek kész vele...

És akkor most jöjjön az előzetes:

Ui: Előre is boldog karácsonyt és remélem mindenkinek úgy sikerül majd, ahogy eltervezte! :)