19. rész

Sziasztok Drága Olvasók!
Nos... tudom, hogy ez a rész egy selejt, mindenféle szempontból, DE ígérem, hogy a következő sokkal hosszabb és izgalmasabb lesz és talán előbb is hozom!
Angi xx

19. rész
Találd ki…

Csak perceken át tartó próbálkozás után sikerült felállnom a pocsolyából és kihúzni belőle Niallt. Mindenem tiszta víz volt, a szösziről pedig ne is beszéljünk inkább… Eltámogattam az ajtóig.
-         Hol a kulcs? – kérdeztem felé fordulva. A zsebébe nyúlt és kotorászni kezdett benne, mikor nem találta a keresett tárgyat, a másik zsebében kezdett kutatni. Mikor az utolsó zsebét is átvizsgálta, de nem lett meg, kezdtem ideges lenni.
-         Talán… kiesett a zsebemből… amikor elestünk – mondta akadozva.
-         Remek… Maradj itt! – parancsoltam rá, majd visszamentem a pocsolyához és átkutattam.
Mire megtaláltam benne a kulcsot, már nyakig vizes és saras voltam, ráadásul a fogaim majd’ ki törtek, annyira vacogtam. Miközben ismét az ajtó felé tartottam, próbáltam megtörölni a kulcsot, a ruhám egy olyan szegletébe, ami még nem volt teljesen saras. Fél perccel később szerencsére már bent voltunk a házban. Niall vezetésével felmentünk az emeletre, a fürdőszobába. Amíg ő zuhanyozott, addig én kimentem a kocsimhoz, hogy bevigyem a csere ruhámat, ugyan is mindig van nálam egy váltás ruha. Sosem lehet tudni, mikor kerül az ember olyan helyzetbe, mint most.     
Éppen akkor jött ki a fürdőszobából, amikor visszaértem. Még mielőtt elment volna lefeküdni, megkérdeztem tőle, hogy merre találom a vendégszobát, majd útjára engedtem. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán én is mentem aludni. Mielőtt bebújtam volna az ágyba, levetkőztem fehérneműre, majd már aludtam is.

**
Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem, amit nem tudtam mire vélni, hiszen tegnap egy csepp alkoholt sem ittam, nem lehettem másnapos. Nyújtózkodtam párat, majd kiszálltam az ágyból és felöltöztem. Elindultam megkeresni Niallt. Mikor kiértem a folyosóra, szédülni kezdtem és fekete foltokat láttam. A falnak támaszkodva indultam el arra, amerre tegnap este Niall is, de pár lépésnél többet nem tudtam megtenni, ugyan is remegő térdeim összecsuklottak súlyom alatt és mielőtt földet értem volna, elvesztettem eszméletemet.

Fagyasztó hideget éreztem. Szemeim felpattantak, én pedig felültem.
-         Végre, felébredtél! – szólalt meg mellőlem Niall.
Ekkor esett le, hogy fehérneműben vagyok egy kádban, ami tele van jéggel. Mikor ez tudatosult bennem vacogni kezdtem és próbáltam kimászni.
-         No-normá-lis va-vagy? – kérdeztem akadozva – Mi-miért jegel-tél le?
-         Mert mikor rád találtam a folyosón, tűzforró voltál – válaszolt, miközben egy törölközőt terített rám és dörzsölni kezdte karjaimat, hogy kicsit átmelegedjek – Hoztam be neked ruhákat, öltözz fel, én addig csinálok neked egy teát.
Mondani valója után elhagyta a fürdő szobát, én pedig azt tettem, amit mondott. Mikor végeztem, elindultam abba az irányba, amerre emlékezetem szerint a lépcső volt. Lementem, majd leültem a nappaliban a kanapéra. Találtam ott egy plédet, amiről úgy gondoltam, hogy Niall nem bánná, ha betakaróznék vele. Magam köré tekertem, de még ez sem volt elég, még mindig vacogtam. Perceken belül megérkezett a teával, amit azonnal a kezembe nyomott. Mikor látta, hogy még betakarózva is fázok, mellém ült és átkarolt.
-         Tu-tudsz adni egy fáj-dalom csillapítót? – kérdeztem, mert a fejem még mindig hasogatott.
-         Mindjárt hozom – állt fel mellőlem. Pillanatokkal később egy doboz gyógyszerrel és egy pohár vízzel a kezében tért vissza.
-         Köszi – köszöntem meg miután bevettem a gyógyszert.
-         Azt hiszem, tartozom neked egy bocsánatkéréssel a tegnapi miatt. Nem kellett volna olyan sokat innom, hogy neked kelljen engem hazaszállítanod. És azt is sajnálom, hogy beteg lettél… - mondta.
-         U-ugyan, volt már rosszabb is… - gondoltam vissza az Aydenes ügyre, mikor a sitten kötöttem ki éjszakára. Ekkor a telefonom jelzett, hogy üzenetem érkezett. Felmentem érte és megnyitottam.

Találd, ki kiről kap hamarosan képet a telefonjára a herceged… J

 Állt az üzenetben. Azonnal visszaindultam a nappaliban és közben kikapcsoltam a telefonom.
-         Elkérhetném a telefonod? Az enyém lemerült mikor válaszolni akartam Aydennek… - improvizáltam, kivételesen egész jól.
-         Persze – egyezett bele – Tessék – adta át. Úgy tettem, mint aki éppen a telefonszámát írja be, közben felmentem a szobába, ahol az éjszakát töltöttem. Leültem az ágyra és vártam.
-         Szia… Igen… Szerintem jó ötlet – mondtam hangosan, bizonyos időközönként, mint ha tényleg Aydennel beszélnék.
Pillanatokon belül érkezett egy sms Niall telefonjára, amit azonnal meg is nyitottam.

Úgy gondolod, ismered Loreent és megbízhatsz benne? Akkor nézd meg a képet, amit küldtem…

Állt az üzenetben. Megnyitottam a képet és vártam, hogy betöltsön. Én voltam rajta, méghozzá akkor, amikor éppen Harryt és Taylot fotózom. Rögtön töröltem a képet…
Miután többször is sikerült megbizonyosodnom arról, hogy töröltem a képet, visszamentem Niallhöz.
-         Köszi! – adtam vissza neki a telefont.
-         Nincs mit, viszont szeretnék mondani neked valamit…

18. rész

Sziasztok Drága Olvasók!
Most sikerült egy kicsit hosszabb részt összehoznom, bár nem sokkal...
Kivételesen szerintem is egész tűrhető lett, szóval büszke vagyok magamra. ;)
Köszönöm az előzőhöz írt kommentet!!
Jó olvasást!
Angi xx

18. rész
Rendben, kiket vigyek haza?

Gyorsan haladt az idő és már csak azt vettem észre, hogy itt az ideje készülődni. Először lezuhanyoztam, majd fogat mostam, aztán begöndörítettem a hajam. Utána jött a neheze. A ruhaválasztás. Nem tudtam mi felelne meg egy buliban és egy koncerten is egyben. Sok összeállítást próbáltam, de végül mindben találtam valami hibát, ami miatt nem az mellett döntöttem. Végül majd’ harminc perc után végre sikerült eldöntenem. De csak is azért, mert beláttam, hogy úgy sem fogom megtalálni a tökéletes összeállítást.
 
Gyorsan felöltöztem és már szaladtam is le a lépcsőn ugyanis késésben voltam. Miután leellenőriztem, hogy mindenem meg van, ami kell, már indultam is.
Autóval mentem a megadott helyre és tizenöt perccel később a megbeszélt időpontnál ugyan, de oda értem. A hátsóbejárat kapujánál álltam és vártam, hogy beengedjenek. Niall azt mondta, hogy megadta a biztonságiaknak a rendszámomat, szóval elméletileg be kell engedniük.
Néhány pillanattal később végre kinyitották nekem a kaput és megmutatták melyik helyre parkoljak. Mint ha nem lenne teljesen mindegy, de lényegtelen, ha nekik így jobb…
Mire kiszálltam, a biztonsági őrök már ott álltak mellettem.
-         Te vagy Loreen, igaz? – kérdezte kettejük közül a nagyobb darab.
-         Igen – válaszoltam félénken. Azért elég megfélemlítő a látványuk, még akkor is, ha nem azért vannak itt, hogy eltávolítsanak, mint a rajongókat.
-         Akkor gyere utánunk – szólalt meg a másik.
Még ha akarnék, sem mernék ellentmondani nekik, így hát követtem őket. Igazából utunk nem volt sem hosszú, sem olyan bonyolult, hogy ne tudtam volna megjegyezni, ha csak simán elmondják, hogy merre kell mennem, mivel csak bementünk a szemben lévő ajtón és ott várt Niall, teljes harci díszben, azaz fellépő ruhában. Észre sem vette, hogy megérkeztem mivel elvolt mélyülve a karórája bámulásában. Megköszörültem a torkom, hogy észrevegyen végre.
-         Szia, ennyire érdekes, azaz ó… - kérdeztem volna, de közbevágott.
-         Késtél – nézett rám szigorúan.
-         Tudom és sajnálom, csak nem tudtam, miben is kéne eljönnöm egy koncertre úgy, hogy a ruha még egy buliban is elviselhető legyen. Ráadásul ez életem első koncertje és ezért izgultam is, egyébként még mindig izgulok, ráadásul aggódom, hogy a barátaid nem fognak kedvelni és, hogy Harry esetleg megint… - mondtam egy szuszra az egészet, de megint félbeszakított.
-         Hé, nyugalom, vegyél levegőt is. Csodálatosan nézel ki és biztos vagyok benne, hogy a többiek is kedvelni fognak téged, csak úgy, mint én – nyugtatott és közben aranyosan elmosolyodott. De én ott lemaradtam, hogy azt mondta csodálatosan nézek ki. Vajon tényleg így gondolja? – Fél órán belül kezdődik a koncert, előtte szeretnélek bemutatni a többieknek. Gyere utánam! – indult el a hosszú folyosón.
Ahogy haladtunk, egyre több embert láttam. Mindenki rohangált és beszélt a mikrofonjába vagy éppen hallgatta a fülesén, hogy mit mondanak mások. Tiszta bolondok háza. Az egyik elágazásnál balra fordultunk, aztán megállt egy ajtó előtt, bíztatóan nézett rám, majd benyitott és maga után húzott.  Érkezésünkre mindenki felénk kapta tekinteté. Ami megjegyzem nem néhány embert jelent, hanem sokat. Tele volt emberekkel az öltöző.
-         Srácok, ő itt Loreen – mutatott rám Niall.
-         Örülök, hogy megismerhetlek, Liam vagyok – jött oda hozzám egy nálam majdnem egy fejjel magasabb, barna hajú és szemű fiú.
-         Loreen vagyok, de szólíts csak Lori-nak – mosolyogtam rá.
-         Danielle vagyok, Liam barátnője és sokat hallottam már rólad – ölelt meg egy nála pár centivel magasabb, barna, göndör hajú lány.
Így ment ez szépen sorjában míg, már a végén mindenkiről tudtam, hogy hívják és kinek a barátja/barátnője. Harry végig ellenszenvesen méregetett és nem is jött oda köszönni. Természetesen megértem őt, a helyében én sem jöttem volna ide magamhoz, de ezt nem szabad, hogy bárki is megtudja, főként nem Niall.
A fiúk hamarosan felmentek a színpadra és ezzel kezdetét vette a koncert. Mi a lányokkal a színpad mögül figyeltük őket.
Igazából én nem nagyon szeretem a zenéiket. Egyszer Niall kedvéért végighallgattam mind két lemezüket és nem volt rossz, de nem az én világom. Én inkább a rock-ot szeretem. Viszont ettől függetlenül tetszett az, amit a színpadon produkáltak. Önmagukat adták, törődtek a rajongóikkal, és ami a legfontosabb, látszott rajtuk, hogy élvezik ezt az egészet.
-         Na, és mióta vagytok együtt Niall-el? – kérdezte Zayn barátnője, azt hiszem Perrie.
-         Öhm… mi nem vagyunk együtt, csak barátok vagyunk – ellenkeztem.
-         De nem közömbös számodra, igaz? – húzogatta a szemöldökét, mire elmosolyodtam.
-         Nem tudom, eddig még egyszer sem néztem rá úgy, mint egy férfire, mindig csak barátként tekintettem rá… - mondtam a valósághoz hűen – És ti mióta vagytok együtt Zaynel?

**
Röpke két óra alatt, - ameddig a koncert tartott – egész jól összebarátkoztam Perrievel. A négy lány közül ő volt a legszimpatikusabb nekem. Elég hiperaktív egy lány, de nagyon kedves és vicces is. A többi lánnyal sincs bajom, ők is kedvesek voltak velem, bár Harry barátnője elég furcsa pillantásokkal illetett engem, gondolom Harry megosztotta vele nézeteit rólam…
Miután a fiúk lezuhanyoztak és felöltöztek, már indultunk is a szórakozóhelyre. Mihelyst odaértünk, már jött is az első köt ital. Mindenki ivott rajtam és Liam-en kívül. Mivel kocsival voltam, nem tehettem meg, hogy igyak, Liam pedig már megszokta a veséje miatt, hogy nem ihatott, így most, hogy nemrégiben kiderült semmi baj a veséjével, már nem is akart inni. Egyébként nem is bántam, hogy nem ihattam, valakinek józannak is kellett lennie.
Néhány kör után elmentünk a lányokkal táncolni, míg a fiúk ottmaradtak az asztalnál és tovább ittak. Jó ideje táncoltunk mire csatlakoztak hozzánk a többiek is. Mindenki a párjával táncolt, így én és Niall egymásnak maradtunk párnak. Nem vagyok egy nagy táncos, de úgy látszik Niallnek jól megy, ami azért jó, mert legalább őt nem nézték hülyének, ha már engem igen.
Minél több italt fogyasztott Niall, annál merészebb lett és annál közelebb húzott magához tánc közben. A végén már teljesen hozzásimultam. Ekkor jött el az a pillanat, amikor először tekintettem rá úgy, mint egy férfire. Be kell valljam, Niall nagyon jó képű, kedves, vicces és megértő. Azt hiszem, minden megvan benne, amire egy lány vágyik, de még sem tekinthetek rá többként, mint egyszerű barát. Valljuk be, egyszer úgy is ki fog derülni a hazugságom, akármennyire is próbálkozom, és akkor el fogom veszíteni. Ha csak barátként tekintek rá, akkor majd kevésbé fog fájni, talán.
-         Azt hiszem, ideje lenne hazavinni a többieket – kiabálta túl a zenét Liam.
-         Rendben, kiket vigyek haza? – kérdeztem.
-         Elég, ha Niallt hazaviszed, a többieket elintézem én, ők nem olyan vészesek… - mondta.
-         Biztos? – kérdeztem, hátha kell segítség másnál is.
-         Biztos – mihelyst kimondta ezt az egy szót, el is tűnt a tömegben.
-         Na, gyere Niall, hazaviszlek – kezdtem el húzni a kijárat felé.
-         De én még maradni akarok! – ellenkezett.
-         Lassan négy óra és részeg vagy, azt hiszem eleget szórakoztál – húztam továbbra is magam után, ami még úgy sem volt nehéz, hogy ellenkezett, hiszen alig bírt egyedül megállni a saját lábain.
Elég gyorsan sikerült kiérni az épületből, de szerencsétlenségemre kint szakadt az eső. Próbáltam gyorsan végighúzni Niallt a parkolón, de ez nem ment túl könnyen, mert folyamatosan botladozott. Mire odaértünk az autómhoz, teljesen eláztunk. Előkerestem táskámból a kulcsokat és kinyitottam az ajtót. Néhány perces szenvedés után sikerült betuszkolni részeg társamat és becsatoltam az övét, hogy még véletlenül se boruljon le az ülésről. Beszálltam én is, majd elindítottam az autót.
Szerencsére elég hamar megérkeztünk Niall házához.
-         Van hely a garázsodban? – kérdeztem felé fordulva.
-         Igen, van – válaszolt bágyadtan.
-         Mi a kapu és a garázs kódja? – tettem fel újabb kérdésemet, mikor rájöttem, hogy nem kulccsal kell kinyitni a kaput és a garázsajtót.
Nagy nehezen kinyögte a helyes számkombinációkat és beállhattam végre. Kiszálltam, majd segítettem neki is kiszállni. A garázsból nem nyílt ajtó a házba, így kénytelenek voltunk elölről megközelíteni a házat. Az eső még mindig zuhogott, ezért siettem, de a nagy sietségben Niall elcsúszott az egyik pocsolyában és engem is magával rántott…

17. rész + díjak

Sziasztok Drága Olvasók!
Nagyon szépen köszönöm a kommenteket és a díjakat is!! :D
Ez a rész ismét rövid lett... sajnálom... :/
Azért remélem élvezhető valamennyire.
Jó olvasást!
Angi xx


17. rész
Csak mondd a szemembe, hogy nem te voltál és én elhiszem…

Loreen sz.sz.

Éppen a hajamat szárítottam, mikor megláttam a tükörben, hogy kivágódik a fürdőszobaajtó. Kikapcsoltam a hajszárítót és értetlen tekintettel fordultam Ayden felé.
-         Mi az, ég a ház? – kérdeztem – Ugye nem próbálkoztál meg újra a főzéssel? – néztem rá könyörgőn.
-         Dehogy, nem áll szándékomban öngyilkossági kísérletet végrehajtani… Csak azért jöttem, mert itt van a szőke herceged – mutogatott le, a nappali felé.
-         Hányszor megmondtam már, hogy ne hívd így?! – rivalltam rá miközben elmentem mellette.
Bementem a szobámba és gyorsan kikaptam pár ruhadarabot a szekrényemből, mivel eddig csak fehérnemű volt rajtam. Igen így voltam Ayden előtt. Többször is látott már így, hiszen ez végül is olyan, mint ha fürdőruhában lennék, ezért nem zavart. De ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki előtt nyugodtan flangálok fehérneműben, mert igazából ő az egyetlen.
 
Magamra kapkodtam az előszedett ruhákat és már mentem is le. Niall az előszobában ácsorgott és nézelődött.
-         Szia – köszöntem mosolyogva – Gyere a konyhába – intettem, majd elindultam az említett helységbe – Kérsz valamit inni vagy enni esetleg? – kérdeztem.
-         Nem, köszönöm – utasította el ajánlatomat.
-         Ülj le nyugodtan – mutattam a bárszékekre.
Miután helyet foglalt az egyiken én is leültem vele szemben és vártam, hogy belekezd mondanivalójába, - mivel gondolom, nem oktalanul van itt úgy, hogy előtte nem is szólt, hogy jön – de nem mondott semmit csak az arcomat fürkészte. Egy idő után kezdett elég kínossá válni a dolog ezért megköszörültem a torkom és szólásra nyitottam a szám.
-         Szóval minek is köszönhetem a látogatásod? – kérdeztem – Nem mint ha zavarnál, csak kérdeztem… - mentegetőztem mielőtt még azt hiszi, hogy nem látom szívesen. Már éppen válaszolt volna, amikor Ayden vágtatott be a konyhába.
-         Nekem most mennem kell, az előbb hívott Chloe, elég zaklatott volt… - mondta majd idejött hozzám és nyomott egy puszit a homlokomra.
-         Szia és mondd meg neki, hogy üdvözlöm – szóltam utána, aztán már csak az ajtócsapódást hallottuk.
-         Nem is mondtad, hogy van barátod – szólalt meg Niall mire felé kaptam tekintetem.
-         Azért, mert nincs… - szögeztem le.
-         Akkor ez ki volt? – kérdezte.
-         A legjobb barátom, Ayden. Már meséltem róla – emlékeztettem.
-         Oh… tényleg – pirult el.
-         Tehát miért is jöttél? – tértem a tárgyra.
-         Először is szeretném leszögezni azt, hogy én teljes mértékben megbízom benned, és ha azt mondod, hogy nem te voltál, akkor elhiszem – húzta az időt, én pedig közben odasétáltam a szekrényhez, elővettem egy poharat és engedtem bele vizet – Szóval… ma reggel megjelent egy cikk Harry-ről és a barátnőjéről, a képeket és az infót egy titkos forrás adta le a szerkesztőknek. Harry egyből rád gyanakodott, de én megmondtam neki, hogy nem te voltál. Azt szeretném megkérdezni, hogy ugye nem te voltál? – kérdezte, én pedig abban a pillanatban félrenyeltem és eszeveszett köhögésbe kezdtem.
-         Mi… mit kérdeztél – kérdeztem mikor sikerült abbahagyni a köhögést.
-         Te adtad az információkat és a képeket az újság szerkesztőinek? – megállt bennem az ütő. Újra a mosogató felé vettem az irányt és tele engedtem a poharat. Miután kiittam a pohár tartalmát, nem fordultam felé.
-         Szóval mégsem bízol meg bennem… - vádaskodtam.
-         De, én megbízom benned… - védekezett.
-         Ha kérdezned kell ahhoz, hogy tudd a választ, akkor nem – fordultam felé mikor sikerült összeszednem magam.
-         Csak mondd a szemembe, hogy nem te voltál és én elhiszem – jött hozzám közelebb. Nagyjából egy méter választhatott el minket.
Két lehetőségem volt. A szemébe hazudok és ezzel megmentem a barátságunkat, de azzal a tudattal kell majd mindig a szemébe néznem, hogy kihasználtam őt és még le is tagadtam, vagy igazat mondok, ezzel könnyítve a lelkiismeretemen és elvesztve a bizalmát és barátságát.  Nehéz döntés volt. Túl sokat jelentett már nekem ahhoz, hogy elveszítsem, de hazudni sem szerettem volna neki. Néhány másodperc múlva meghoztam a döntést. Nyeltem egy nagyot és kimondtam.
-         Nem én voltam – hazudtam a szemébe. Iszonyatos érzés volt, de megtettem. Megkönnyebbülésében fellélegzett, majd megszüntette a köztünk lévő távolságot és magához ölelt.
-         Tudtam, hogy nem te voltál, tudtam, hogy te más vagy, mint a többiek – mondta örömittasan, ami csak még inkább fokozta a bűntudatomat.
Hazug vagyok. Nem vagyok különb azoknál a lányoknál, akik csak azért barátkoztak vele, hogy hírnevet szerezzenek vagy éppen féltve őrzött titkokat. Még az sem javít a helyzetemen, hogy nem állt szándékomban ezt tenni, mert ettől függetlenül megtettem. Hagytam, hogy sarokba szorítson egy ismeretlen személy, akinek az a legfőbb szórakozása, hogy tönkretegye az életemet. Szép, mondhatom. Jöhetnek a gratulációk.
-         Minden rendben? – kérdezte Niall aggódó tekintettel.
-         Igen, persze… csak elbambultam – ráztam meg a fejem, hogy elűzzem sötét gondolataimat.
-         Holnap este lesz egy koncertünk és utána elmegyünk bulizni a srácokkal, meg a barátnőikkel… arra gondoltam, eljöhetnél… persze csak, ha szeretnél – mondta, s közben kicsit elpirult, amit felettébb aranyosnak találtam és nem bírtam megállni mosolygás nélkül.
-         Szerintem ez nem valami jó ötlet. Harry és én… nem jövünk ki egymással valami jól – és még enyhén fejeztem ki magam.
-         Nem érdekel Harry, csak gyere el, kérlek – győzködött.
-         Rendben, ott leszek – egyeztem bele, bár kicsit tartottam a dologtól.


És akkor a díjak:
Nagyon szépen köszönöm a díjakat smile-girlnek, Elodynak és Hopenak!!! :D
 
 Szabályok:
Mindenkinek 11 dolgok kell mondania magáról!
A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
11 embert kell jelölni és linkelni (visszaadni/jelölni nem lehet)

~ Kék szemeim vannak.
~ Barna hajam van.
~ Alacsony vagyok.
~ Jövőhéten kis érettségit írok, amitől félek.
~ Még soha nem volt hármasom vagy annál rosszabb jegyem félévkor és év végén.
~ Várom már az iskola végét.
~ Szeretek utazás közben zenét hallgatni.
~ Szeretnék Londonba költözni.
~ Tolmács akarok lenni.
~ Angolul és spanyolul tanulok az iskolában.
~  Ha a tanulást nem nézzük, akkor szeretek iskolába járni...

smile-girl kérdései:
1. Mi a kedvenc állatod? Nincs kedvenc állatom.
2. Honnan szoktál fényképeket tölteni? Google-n szoktam keresgélni és azokat lementem a gépemre, amiket később felhasználok.
3. Kedvenc márka? Nincs.
4. Megrendelted a directioner Popcorn számát? Nem.
5.Mi az a dolog amire régóta vágysz? Egy ház Londonban... ;)
6. Hány legjobb barátod van? 5
7. Tudsz /Szeretsz énekelni? Szeretek énekelni, de nem tudok ezért csak akkor szoktam, amikor senki sem hall.
8. Kedvenc dal a 1D-től? Talán a Last First Kiss
9. Írd le a három kedvenc előadód. One Direction, Adam Lambert, Jason Walker
10. Voltál már One Direction koncerten? Nem :(
11. Mit szeretsz jobban? Adni vagy kapni? Határozottan adni!

Elody kérdései:
1.Ki a pasiideálod? Sok van... :)
2.Mi a kedvenc weboldalad címe? Ebből is sok van.
3.Mióta blogolsz? Azt hiszem novemberben lesz két éve...
4.Mi a kedvenc tantárgyad? Angol
5.Van háziállatod? Ha igen, mi(k)? Van egy kutyám, Betyár. :P
6.Mi a legjobb barátnőd keresztneve? Fanni, Adri, Edina, Evi, Tina :)
7.Milyen színű a szemed? Kék
8.Mi a kedvenc országod? Nagy Britannia
9.Jársz most valakivel? Nem
10.Jó tanuló vagy? Szerintem igen
11.Melyik női sztárra szeretnél leginkább hasonlítani? Nem tudom...

Hope kérdései:
1. Mióta van blogod? Másfél éve.
2. Mi a kedvenc hobbid? Zenehallgatás.
3. Szeretsz ajándékot kapni/adni? Szeretek adni. :)
4. Mi a kedvenc könyved? (lehet több is) 13 okom volt
5. Ki a kedvenc írós? (lehet több is) Nincs ilyenem.
6. Ki a példaképed? Nincs példaképem...
7. Miért kezdtél el blogot írni? Mert jó szórakozásnak tűnt...
8. Melyik a kedvenc számod? 5
9. Babonás vagy a péntek 13.-ára? Nem hiszek ilyenekben...
10.Kutyás vagy macskás vagy inkább? Kutyás!
11.Van plüssmackód? :$ Van :)

Kérdéseim:
1. Miből szoktál ihletet meríteni?
2. Mikor szoktad írni a részeket?
3. Milyen érzés, amikor megírsz egy-egy részt?
4. Mennyi időbe telik egy rész megírása?
5. Irodalom órai alkotásaidon meglátszik, hogy blogolsz?
6. Mi a legnagyobb vágyad?
7. Tudod már mi akarsz lenni, ha felnősz?
8. Vannak titkaid a legjobb barátod/barátnőd előtt?
9. Átlagosan mennyi időt szoktál tanulni naponta?
10. Milyen nyelvet/nyelveket tanulsz?
11. Mi a kedvenc évszakod?

Jelöltjeim:

 
  • Kérdései:
  • Miért kezdtél el blogolni? Jó szórakozásnak tűnt.
  • Kedvenc ország? Nagy Britannia
  • Hova szeretnél eljutni mindenképpen?  Londonba, Madridba és Barcelonába
  • Játszol valamilyen hangszeren? Sajnos nem... :(
  • Milyen nyelveken beszélsz? Az túlzás, hogy beszélek, de spanyol és angol
  • Nyárra van valami terved? Van egy pár...
  • Van olyan személy akit Twitteren keresztül ismertél meg?  Igen, van egy :)
  • Ki az álompasid? Nem tudom...
  • Szoktál sminkelni? Nem
  • Jelenlegi kedvenc szám? Ha zenére gondoltál, akkor Jason Walker - Down, ha pedig számra akkor az 5 ;)
  • Mi alapján döntöd el, hogy tetszik-e egy blog? A történet eredetisége alapján
  • Inspirál valami az írásban? Nem tudom... XD