15 rész

Sziasztok Drága Olvasók!

Kicsit megkésve bár, de itt az új rész. :)

Köszönöm a kommentet és kérlek titeket, ha elolvastátok a rész akkor pipáljátok ki a rész végén. Köszönöm!

Jó olvasást!

Angi xx

15. rész

 Három héttel később...

Olyan kis cuki vagy a szőke hercegeddel. Csak nem miatta öltöztél ki ennyire? Csináltam rólatok pár képet. Ha nem szeretnéd, hogy megjelenjenek, akkor remélem tudod mit kell tenned. Itt a számlaszámom *****.

Állt az üzenetben. Ijedten néztem körbe, de még mindig ugyan annyian voltak bent és senki még csak ránk sem nézett.

-         Minden rendben? Rossz hírt kaptál? – kérdezősködött Niall.

-         Igen, minden rendben – nyeltem egy nagyot és gondolkozni kezdtem. Ez így nem mehet. Hogy a fenébe talált meg? Vagy otthonról követett? El kell mennünk innen, nem biztonságos – Nem lenne kedved eljönni hozzám? – kérdeztem első eszembe jutó ötletként. Meglepődött, látszott az arckifejezésén.

-         Hát… ha nem zavarok… - mondta bizonytalanul.

-         Ha zavarnál, akkor nem hívnálak. Csak annyi lenne a kérésem, hogy a kocsidat tedd le pár utcával arrébb és szállj majd át hozzám – a fotósokkal még mindig vigyázni kell.

-         Rendben, akkor fizetek és mehetünk is – miközben beszélt már hívta is a pincért.

Kicsit „veszekedtünk” azon, hogy fele-fele arányban fizetünk vagy ő fizet mindent, de szerencsére én nyertem ezért felesbe ment, igaz ez neki már kevésbé tetszett. Ez után már indultunk is hozzám. Két utcával a házamtól letette az autóját és átszállt hozzám. Kicsit izgultam, hogy mit fog szólni a lakásomhoz, mert ő még is csak egy híresség, nem ilyen házakhoz van szokva…

-         Itt is lennénk – állítottam le a motort a garázsban, majd kiszálltunk.

Én mentem elől ő pedig követett engem. Szerencsétlenkedtem egy kicsit a kulcsaimmal, de pár percen belül már bent is voltunk az előszobába. Miután levettük cipőinket, gyorsan körbevezettem majd nappaliban telepedtünk le.

-         Szép a lakásod – dicsérte.

-         Tudom, hogy nem ilyenekhez vagy szokva, nem kell udvariasságból megdicsérned, nem sértődök meg, ha nem tetszik – mondtam.

-         Nem udvariasságból mondtam – állította.

-         Kérsz valamit inni vagy enni? – kérdeztem.

**

Vasárnap délután elmentem a bankba, hogy elintézzem az átutalást. Nem nagyon volt ínyemre a dolog és tudom, hogy lehet továbbra is fenyegetni fog, de még mindig jobb, mint ha eljuttatná a képeket Mark-nak.

Mihelyst aláírtam a szükséges dolgokat már mentem is. Éppen kiléptem az ajtón, mikor beleütköztem valakibe.

-         Nem látsz a szemedtől – förmedt rám egy rekedtes hang, mire odakaptam a tekintetem – Nocsak… csak nem eljöttél felvenni a pénzt, amit a Niall utáni kémkedésedért kapsz?  - kérdezte Harry gúnyosan, mikor rájött ki vagyok.

-         Csak nem jöttél pénzt felvenni a kurváid kifizetésére? – gúnyolódtam én is, majd otthagytam.

Komolyan mondom ez a gyerek bolond. Honnan veszi, hogy Niall után kémkedek? Értem én, hogy sokan akarják kihasználni őket, de úgy nézek én ki, mint egy pénzéhes ribanc, aki nem törődve a másik érzéseivel információkat szivárogtat ki?

-         Várj! – kiáltott utánam – Mennyi?

-         Mi mennyi értetlenkedtem.

-         Hogy békén hagyd Niall-t – mondta teljesen komolyan.

-         Figyelj, mert most mondom el utoljára! Nincsenek hátsószándékaim vele. Miért baj az neked, hogy barátok vagyunk? – kérdeztem mérgesen.

-         Két ezer? Esetleg három? – kérdezősködött tovább.

-         Nem vagyok megvásárolható. Inkább hagyj békén és menj a dolgodra – fordítottam neki hátat.

-         Ne hidd, hogy feladom, az ilyen pénzéhes libákat mindig eltüntetem a többiek közeléből – szól utánam, mire visszafordulok.

-         Csinálj, amit akarsz, nem érdekel - hagyom ott végleg.

Ha tovább maradtam volna, lehet, hogy felpofoztam volna, az pedig nem lett volna túl jó. Az én szerencsémmel, éppen akkor járnának arra a rajongói és úgy megvernének, hogy mozdulni sem bírnék.

Egyébként ez is pont jókor jött. Mostanában mindig csak a rossz történik velem. Először a levél a tárgyalásról, aztán a fenyegetőm és most még ő sem fog békén hagyni.

Éppen beszálltam a kocsimba mikor csörögni kezdett a telefonom. A zsebemhez nyúltam, de nem bírtam kivenni, mert túl szoros volt a zseb, ezért ki kellett szállnom, hogy ki tudjam szedni.

-         Hol vagy? – szólt bele Ayden.

-         Neked is szia. Köszi jól, és te? – mondtam.

-         Szóval… itt ülök a nappalidban, gondoltam meglátogatlak, elmesélem a tegnap estét és te is, de furcsa mód nem voltál sem a kanapé alatt, sem a szekrényedben. Tehát? – kérdezte.

-         Most akartam hazaindulni, csak VALAKI megzavart a műveletben… Negyed óra és ott vagyok, addig pattogtass kukoricát és gyűjts csokit a fiókból, ha lehet, próbáld nem felgyújtani a lakásom. Köszi, puszi – tettem le a telefont.

Az említett időtartam alatt haza is értem. Gyorsan beálltam a garázsba, leállítottam a kocsit és már bent is voltam.

-         Hogy ment a tegnap este? – ugrottam a kanapéra Ayden mellé.

És ezzel kezdetét vette a mesedélután. Este tízig beszélgettünk, majd úgy döntött, hogy nálam alszik.

**

Három héttel később…

Az elmúlt három hét alatt elég sok dolog történt velem. Először is megismerhettem Ayden barátnőjét. Nagyon kedves lány, rögtön megtaláltuk a közös hangot. Tényleg összeillenek, ő is olyan bolond, mint Ayden. Másodszor… újabb zsarolások jöttek, összesen négy, igaz kisebb összegeket kért, mint a legelsőnél, de ha így folytatja, akkor hamarosan tönkre megyek anyagilag és idegileg is. Harmadszor… Niall-el sokat találkozok, és nagyon jól kijövünk. Harry folyamatosan próbálkozik eltávolítani engem Niall közeléből, még mindig az a rögeszméje, hogy rosszat akarok. Kicsit unom már.

Aztán itt van még a tárgyalás, ami két hónap múlva esedékes. Még mindig nem tudom mit tegyek. Sokat gondolkoztam rajta és mindig ugyan oda lyukadok ki, tehát sehova.

A nyomás, ami rajtam van, kikészít. Most már lassan két hete, hetente három alkalommal dili dokihoz járok. Ő az egyetlen olyan személy, akinek elmerem mondani a velem történteket, de neki is csak azért, mert titoktartásra van kötelezve…

Niall szemszöge

A konyhában ültem egyedül az asztalnál, előttem az érintetlen reggelimmel. Most valahogy nem esett jól. Nem tudom miért. Az utóbbi napokban egyre kevesebbet eszek. Egyszerűen nem kívánom és ez furcsa.

-         Úr Isten! Eljött a világvége! Niall nem ette meg a reggelijét – kiáltott fel Louis, az örök mókamester, ám ezúttal nem voltam rá vevő.

-         Ha-ha, nagyon vicces – zsörtölődtem.

-         De most komolyan, mi bajod van haver? Napok óta alig eszel valamit… - váltott komolyra, majd egyszer csak elvigyorodott – Csak nem elcsavarták a fejedet? Mondjuk egy bizonyos Lori nevű lány? – húzkodta a szemöldökét…

14. rész + díj

Sziasztok Drága Olvasók!

Bocsi a csúszásért, de teljesen kiment a fejemből tegnap, hogy nekem még részt is kéne írnom...

Na, de most itt van.

(Igaz kicsit rövid és gagyi...)

Most vasárnap nem tudom, hogy tudom-e hozni a rész, mert hétvégén nem nagyon leszek itthon, de megteszek minden tőlem telhetőt. 

Viszont ha vasárnap nem is, de hétfőn már mindenképpen lesz rész!

Köszönöm a 20 rendszeres olvasót és  a kommentet!! :)

Jó olvasást!

Angi xx

14. rész

Igazad van! Legyen 3000 font!

-         Szióka Lori – szólt bele egy ismeretlen hang melyről nem lehetett megállapítani, hogy nőé vagy férfié, de a köszönés alapján inkább nő.

-         Kivel beszélek? – kérdeztem higgadtan, bár rossz előérzetem volt.

-         Az most téged ne érdekeljen drágám. Mit szólnál egy kis játékhoz? – kérdezte.

-         Még is miféle játékhoz? – sétáltam át a konyhába, hogy Ayden ne halljon semmit.

-         Te átutalsz a számlámra pár ezer fontot, én pedig nem küldöm el minden újsághoz a tegnap este készült képeket, amiken te és az a szőke cuki fiú van. Tudod, nem venném a szívemre, ha a képek esetleg Rio-ba is eljutnának… - mondta megjátszott aggodalommal.

-         Te most fenyegetsz engem? – kérdeztem, s közben próbáltam úrrá lenni hangom remegésén.

-         Vedd inkább biztosításnak, hogy nem jutnak el a hírek Mark-hoz… - mondta nyájasan. Még is honnan tudhat róla és ki ez a nő?

-         Te meg vedd biztosra, hogy a kis beszélgetésünk után hívom a rendőrséget – vetette be az egyetlen nyerőképes lapomat.

-         Ahogy szeretnéd, de remélem, tudod, hogy nekem csak egy telefonba kerül, hogy Mark tudomást szerezzen a hollétedről – vágott vissza.

-         Mennyit akarsz? – tértem a tárgyra.

-         Ez a beszéd, jól döntöttél! – mondta önelégülten – Hát úgy nagyjából… egészen pontosan 2000 fontra gondoltam – mondta én pedig döbbenetemben meg sem tudtam szólalni – Vagy tudod mit? Igazad van! Legyen 3000 font (kb. 1.086.000. Ft)! Sms-ben küldöm a számlaszámom. Ja, és, hogy lásd milyen jó szívű is vagyok, kapsz egy hetet, hogy átutald. Pusszantlak! – mondta majd letette.

Döbbenten álltam a konyha közepén. Ha ezt most kifizetem, akkor addig fog zsarolni ameddig csak akar. Tudni fogja, hogyan tartson sakkban. De ha nem fizetem ki, akkor fenn áll a veszélye, hogy Mark… és akkor… Ezt nem engedhetem!

Ekkor a telefonom újra „életre kelt”.

-         Ha még egy ezrest ráteszel, esküszöm, én magam kereslek meg és nyomom le a torkodon az összes pénzt – dühöngtem.

-         Minden rendben Lori? Rosszkor hívtalak? – szólt bele Niall.

-         Nem, nincs semmi baj. Bocsi, csak… mindegy. Mit szeretnél? – nyugodtam le egy kicsit.

-         Csak szólni akartam, hogy megvan a hely, ahol találkozhatnánk és meg szeretném kérdezni, hogy neked mikor jó. Már ha van kedved!? – bizonytalanodott el.

-         Nekem mindegy, mondd meg inkább te az időpontot, neked bizonyára zsúfoltabb a naptárad, mint nekem – mondom, mire hallom, hogy kifújja a benn tartott levegőjét és ez mosolygásra késztet.

-         Hát esetleg… ha mára még nincs programod… akkor, talán… - dadogott.

-         Hány órakor? – vágtam félbe mondanivalóját.

-         Öt óra!? – válaszolt most már határozottabban kérdésemre.

-         Rendben, és pontosan hová is kéne mennem? – tettem fel az egyik legfontosabb kérdést.

**

Egészen háromig takarítottam erőltetett ütemben a házat, hogy mindennel kész legyek. Éppen hogy, de sikerült. Miután a takarító felszerelésemet eltettem a helyére, már mentem is fürdeni. Nem húztam sokáig, mihelyst lehetett már jöttem is ki a fürdőkabinból és mentem fogat mosni. Mikor ezzel is készen lettem átmentem a szobámba és beálltam a szekrényem elé. Niall azt mondta, hogy ez valami étterem szerűség, bár nem az a nagyon elegáns fajta, mivel kint van a város szélén. Hát akkor azt hiszem az időjárás fogja többnyire eldönteni. Odasétáltam az ablakhoz, félrehúztam a függönyt, majd kinyitottam. Hűvös szellő csapott meg azonnal, melytől megborzongtam. Tehát rövidnadrág és póló kizárva. Kb. öt perc keresgélés után meg is találtam a számomra tökéletes összeállítást.

 

Hamar magamra kaptam, majd előszedtem a hajsütővasat. Gyorsan begöndörítettem vele a hajam, majd összeszedtem egy táskába a szükséges dolgokat és indultam is.

Az út majdnem egy órás volt autóval, de ha itt tényleg nincsenek fotósok, akkor megérte eljönni ide. Leállítottam a motort, kiszálltam, majd bezártam az ajtót. Miután ellenőriztem, hogy tényleg be van zárva, elindultam az épület felé. Úgy beszéltük meg, hogy bent találkozunk, ezért bementem.

Nem tartózkodtak bent ól sokan. Csak egy csapat kb. velem egyidős fiú, egy öreg pár, egy a sarokban egymásra cuppant fiatal meg egy fura kinézetű ember a leg eldugottabb helyen. Baseball sapkát viselt és arra ráhúzta még a kapucniját is. Tehát Niall még nem érkezett meg. Elindultam egy asztal felé, amelyik szimpatikus volt, - már ha egy asztal lehet szimpatikus – mikor a fura öltözetű fiú integetni kezdett. Körbe néztem, hogy ez most nekem szól-e vagy másnak, de nem volt a közelemben senki más. Vonakodva ugyan, de elindultam felé. Ahogy közeledtem felé, belém csapott a felismerés. Niall volt az a furcsa alak.

-         Itt nincsenek fotósok, legalább is a telefonban még erről biztosítottal, akkor minek ez a maskara? – kérdeztem köszönés helyett.

-         Köszi jól, és te? – kérdezte cinikusan.

-         Szóval? – vártam válaszát.

-         Csak elővigyázatosságból, de ha zavar leveszem – miközben beszélt, már le is rántotta magáról a kapucnit és a sapkát.

-         Hogy találtad ezt a helyet? Ráadásul ilyen gyorsan… - ez már órák óta bökte a csőrömet.

-         Liam ajánlotta. Ide szoktak jönni Danielle-el, ha nyugalomra vágynak, de még sem szeretnének otthon maradni – mondta, közben pedig megjelent mellettünk a pincér, kezében két étlappal.

-         Köszöntöm önöket nálunk, ha sikerült választaniuk kérem jelezzék – és már el is ment.

**

Egész este ott voltunk és beszélgettünk. Sok dolog szóba jött. Az utóbbi fél órában pedig magáról mesélt, a családjáról, a régi és a mostani életéről, a banda tagjairól és még sok ilyen dologról.

-         Most pedig te jössz! – mutat rám – Mi az, amiről még nem meséltél a kórházban?

-         Hát… ugye Rio-ban laktam a szüleimmel és a bátyámmal egészen hét éves koromig, amikor is meghalt a bátyám. Pár hónap múlva pedig az édesapámat is elveszítettem – persze azt azért nem kell tudni, hogy hogyan veszítettem el őket… - Édesanyámmal ideköltöztünk. Minden jól ment, új életet kezdtünk és végre ismét boldogok voltunk. Aztán két és fél évvel ezelőtt anyánál rákot diagnosztizáltak. Akkor kezdtem el a rádiónál dolgozni. Hogy ki tudjuk fizetni a kezeléseket. De minden hiába volt. Tavaly szeptember tizedikén meghalt – mondtam szomorúan. Láttam szemében az együttérzést, de nem mondott semmit és ennek örültem. Elegem van a sok sajnálkozó emberből – Eladtam a házunka és beköltöztem a jelenlegibe. Miatta kezdtem el az orvosi egyetemet. Segíteni akarok másokon, hogy ne kerülhessenek ilyen helyzetbe. Egy családtag elvesztés tönkre teheti az egész életedet… - miután befejeztem a mesélést, hosszú csend áll be köztünk, amit a telefonom csipogása zavar meg. Sms-em érkezett. Bocsánatkérően nézek rá, majd megnyitom az üzenetet, amely félelemmel tölt el.

A díj:

 Szabályok:
a) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
b) Tedd ki a díj képét az oldaladra, majd másold át a kérdéseket a díj adónak az oldaláról!
c) Válaszolj a kérdésekre!
d) Küldd tovább maximum 5 írónak!

a) Nagyon szépen köszönöm  Sunshine Princess-nek a díjat! Nagyon sokat jelent nekem! :)

b)

 

c) 

-Hogyan gondolsz az olvasóidra? 

Hálás vagyok nekik amiért olvassák a blogom!!

-Kaptál már negatív véleményt? Ha igen, hogyan reagáltál rá? 

Hmm... azt hiszem erre a blogra még nem kaptam, de az előzőre igen. Szerintem jól reagáltam rá. Nem sértődtem meg, megbeszéltem vele a dolgot. Elmondta mi a baja a blogommal én pedig igyekeztem javítani a hibámon.

-Előre meg szoktad tervezni a részeket? 

Legtöbbször még akkor sem tudom mit fogok kihozni a részből, amikor elkezdem megírni. Nekem is meglepetés, amit írok...

-Mit csinálnál, ha valaki egyszer felhívna, hogy szeretné nyomtatott kiadásban látni a blogod? 

Nem hinnék neki és rácsapnám a telefont, azzal, hogy "szórakozz anyucival".

-Mi jár a fejedben, mikor az olvasók azt írják neked, hogy szeretnének úgy írni, mint te?

Azt, hogy biztos vagyok benne, hogy ők sokkalta jobban tudnak írni, mint én.

Akinek küldöm:

MissLocsiFecsi