16. rész

Sziasztok Drága Olvasók!
Először is köszönöm a 21 feliratkozót! :D
Másodszor pedig: tudom, hogy már két napja fent kéne lennie ennek a résznek, de nem volt időm.

Azt is tudom, hogy rövid és volt már jobb is, erre pedig az a válaszom, hogy most nem nagyon volt ihletem... :/

Azért jó olvasást!

Angi xx

16. rész

Nem nyílván való?

-         De hiszen te is tudod, hogy csak barátok vagyunk – ellenkeztem.

-         Jó, hogyne, ezt mond annak, aki elhiszi – mondta szem forgatva.

-         Higgy, amit akarsz, nem érdekel. Most megyek – álltam fel az asztaltól.

-         Hova is mész? – célozgatott.

Meg sem mondtam inkább, mert az csak az ő állítását igazolná, és azt nem szeretném. Még magamban sem tisztáztam ezt a dolgot igazán…

Felmentem a szobámba és gyorsan felöltöztem, majd lecsörtettem a lépcsőn, beszálltam az autómba és már otthon sem voltam. A szokásos helyünkre tartottam. Oda, ahova legelőször beszéltünk meg találkát. Ez alatt a pár hét alatt már a törzshelyünkké vált. Ha van időm mindig felhívom, hogy találkozzunk. Ha Lorival vagyok, mindig olyannak érzem magam, mint régen, átlagosnak.  Ő nem úgy tekint rám, mint egy hírességre, hanem, mint egy normális, hétköznapi srácra és ez jó érzés.

**

-         Szia – köszöntött két puszival Lori – Mi a helyzet? – kérdezte miközben helyet foglalt az asztalnál, ahol már néhány perce helyet foglalok.

-         Tegnap végre készen lettünk a harmadik dal felvételével is az új lemezre. Ne tudd meg mekkora megkönnyebbülés volt hallani este tizenegykor az egész napos munka után, hogy készen vagyunk – sóhajtottam egy nagyot.

-         És mára nincs semmi programotok? – érdeklődött tovább.

-         A mai napra szabadnapot kaptunk. Mindenki mást csinál. Vagy is, mindenki a barátnőjével tölti a napot – kezd egy kicsit rosszul érinteni, hogy csak nekem nincs barátnőm a bandából…

-         És Harry mit csinál? Neki nincs barátnője, nem? – csak azt ne mondd, hogy bejön neked, kérlek.

-         De, van barátnője. Azt hiszem itt fognak randizni este. Tudod, még csak két hete vannak együtt és szeretnék titokban tartani a dolgot. De beszéljünk inkább másról, te mit csináltál tegnap?

**

Loreen sz.sz.

El sem hiszem, hogy ezt tettem. Ennél mélyebbre már nem is süllyedhetek. Mi van, ha miattam fog tönkremenni a kapcsolatuk? Hülyeség volt részemről, hogy hagytam magam zsarolni. Hogy nézzek ezek után Niall szemébe? Aljas módon kihasználtam. Kiszedtem belőle az információt, amire szükségem volt. Igaza volt Harry-nek. Nem kellett volna barátkoznom vele. Csak bajt hozok a fejére. Harry sejteni fogja, hogy én voltam az és Niallt fogja hibáztatni. A barátságuknak lőttek.

Idegesen babráltam a kulccsal a bejárati ajtó előtt, mikor kinyílt előttem az ajtó. Ijedtemben sikkantottam egyet.

-         Nyugi Lori, csak én vagyok – mondta Ayden.

-         Kérlek, ilyet többet ne csinálj – mondtam a sírás határán állva – Így is eléggé kivagyok már.

-         Mi történt? – kérdezte aggodalmasan miközben a nappali felé tartottunk.

-         Orbitális nagy hülyeséget csináltam és most bűntudatom van – mondtam folydogáló könnyekkel – De inkább tereljük el a témát. Mit keresel itt? Nem, mint ha nem örülnék neked, csak…

-         Rég tartottunk már egy filmnézős estét és gondoltam megleplek, csak nem voltál itthon. Tényleg, hol is jártál így este tizenegy felé? – kérdezte.

-         Hanyagolhatnánk most ezt a témát? – reménykedtem egy helyeslő válaszban.

-         Rendben, akkor… mit szeretnél nézni?

**

Niall sz.sz.

Álmomat a szobám ajtajának csapódása zavarta meg, mire majd’ kiugrottam az ágyból. Lassan felnyitottam szemeimet és egy dühödt Harry-vel találtam szemben magam.

-         Mi történt? – kérdeztem szememet dörzsölve.

-         Ez történt – dobott meg egy újsággal.

Harry és Taylor újra együtt?

Állt a cikk tetején. Már értettem miért dühös, de azt nem, hogy miért nekem mutogatja ezt. Semmi közöm ehhez a dologhoz. Őszintén szólva nem is nagyon érdekel.

-         Értem, de miért rám vagy mérges? – adtam hangot értetlenségemnek.

-         Nem nyílván való? A kis barátnőd kitálalt az újság szerkesztőjének – vádaskodott.

-         Miből gondolod, hogy ő volt az? – kérdeztem idegesen. Nem hiszem el, hogy még mindig nem bízik meg benne. Vagy, ha benne nem is, de bennem és az ítélőképességemben megbízhatna.

-         Onnan, hogy mindig vigyáztunk, hogy ne lásson senki és csak ő tudja, hogy hova jár a banda összes tagja, ha nem akarja, hogy zavarják a rajongók vagy a paparazzi – érvelt. Nincs igaza, nem tenne ilyet.

-         Hát te megőrültél. Akárki lehetett. Egy éppen arra tévedő rajongó vagy olyan, aki utál minket. Nem foghatod rá bizonyítékok nélkül. És örülnék, ha kifáradnál a szobámból – mutattam az ajtóm felé.

Mikor elhagyta a szobát, elfoglaltam az egyik fürdőszobát, majd mikor végeztem, felöltöztem és elindultam Lori-hoz. Utána fogok járni ennek a dolognak. Biztos vagyok benne, hogy nem ő volt az informátor, de rá fogok kérdezni.

Házától kétutcányira leparkoltam, fejemre húztam a kapucnimat és feltettem a napszemüvegemet, majd kiszálltam. Bezártam a kocsit és gyors léptekkel indultam el. Pár perccel később már ott álltam a háza előtt. A kapu nyitva volt ezért bementem. Megálltam az ajtó előtt, majd egy nagy levegővétel után bekopogtam.

Bízom benne, de ha kiderül, hogy még is ő volt, akkor… nem is tudom. Nagyon rosszul esne. Mindent elmondtam neki és ő is nekem, néhány dolog kivételével, amiről nem volt hajlandó beszélni. De ezek kivételével tényleg mindent tudok róla. Semmilyen jelet nem adott arról, hogy hazudott volna nekem, a kórházas esetről. Ha nem azért kezdett el velem barátkozni, mert az vagyok, aki, akkor miért adott volna ki információkat Harry-ről?

Egy torokköszörülésre kaptam fel a fejem.

-         Miben segíthetek? – kérdezte egy nálam kicsit magasabb, izmos, félmeztelen srác.

-         Khm… Lori-t keresem, itthon van? – csak nem a barátja lenne? Egyszer sem említette, hogy van barátja…

-         Igen, gyere be, mindjárt szólok neki – tárta szélesebbre az ajtót, hogy elférjek mellette…