15 rész

Sziasztok Drága Olvasók!

Kicsit megkésve bár, de itt az új rész. :)

Köszönöm a kommentet és kérlek titeket, ha elolvastátok a rész akkor pipáljátok ki a rész végén. Köszönöm!

Jó olvasást!

Angi xx

15. rész

 Három héttel később...

Olyan kis cuki vagy a szőke hercegeddel. Csak nem miatta öltöztél ki ennyire? Csináltam rólatok pár képet. Ha nem szeretnéd, hogy megjelenjenek, akkor remélem tudod mit kell tenned. Itt a számlaszámom *****.

Állt az üzenetben. Ijedten néztem körbe, de még mindig ugyan annyian voltak bent és senki még csak ránk sem nézett.

-         Minden rendben? Rossz hírt kaptál? – kérdezősködött Niall.

-         Igen, minden rendben – nyeltem egy nagyot és gondolkozni kezdtem. Ez így nem mehet. Hogy a fenébe talált meg? Vagy otthonról követett? El kell mennünk innen, nem biztonságos – Nem lenne kedved eljönni hozzám? – kérdeztem első eszembe jutó ötletként. Meglepődött, látszott az arckifejezésén.

-         Hát… ha nem zavarok… - mondta bizonytalanul.

-         Ha zavarnál, akkor nem hívnálak. Csak annyi lenne a kérésem, hogy a kocsidat tedd le pár utcával arrébb és szállj majd át hozzám – a fotósokkal még mindig vigyázni kell.

-         Rendben, akkor fizetek és mehetünk is – miközben beszélt már hívta is a pincért.

Kicsit „veszekedtünk” azon, hogy fele-fele arányban fizetünk vagy ő fizet mindent, de szerencsére én nyertem ezért felesbe ment, igaz ez neki már kevésbé tetszett. Ez után már indultunk is hozzám. Két utcával a házamtól letette az autóját és átszállt hozzám. Kicsit izgultam, hogy mit fog szólni a lakásomhoz, mert ő még is csak egy híresség, nem ilyen házakhoz van szokva…

-         Itt is lennénk – állítottam le a motort a garázsban, majd kiszálltunk.

Én mentem elől ő pedig követett engem. Szerencsétlenkedtem egy kicsit a kulcsaimmal, de pár percen belül már bent is voltunk az előszobába. Miután levettük cipőinket, gyorsan körbevezettem majd nappaliban telepedtünk le.

-         Szép a lakásod – dicsérte.

-         Tudom, hogy nem ilyenekhez vagy szokva, nem kell udvariasságból megdicsérned, nem sértődök meg, ha nem tetszik – mondtam.

-         Nem udvariasságból mondtam – állította.

-         Kérsz valamit inni vagy enni? – kérdeztem.

**

Vasárnap délután elmentem a bankba, hogy elintézzem az átutalást. Nem nagyon volt ínyemre a dolog és tudom, hogy lehet továbbra is fenyegetni fog, de még mindig jobb, mint ha eljuttatná a képeket Mark-nak.

Mihelyst aláírtam a szükséges dolgokat már mentem is. Éppen kiléptem az ajtón, mikor beleütköztem valakibe.

-         Nem látsz a szemedtől – förmedt rám egy rekedtes hang, mire odakaptam a tekintetem – Nocsak… csak nem eljöttél felvenni a pénzt, amit a Niall utáni kémkedésedért kapsz?  - kérdezte Harry gúnyosan, mikor rájött ki vagyok.

-         Csak nem jöttél pénzt felvenni a kurváid kifizetésére? – gúnyolódtam én is, majd otthagytam.

Komolyan mondom ez a gyerek bolond. Honnan veszi, hogy Niall után kémkedek? Értem én, hogy sokan akarják kihasználni őket, de úgy nézek én ki, mint egy pénzéhes ribanc, aki nem törődve a másik érzéseivel információkat szivárogtat ki?

-         Várj! – kiáltott utánam – Mennyi?

-         Mi mennyi értetlenkedtem.

-         Hogy békén hagyd Niall-t – mondta teljesen komolyan.

-         Figyelj, mert most mondom el utoljára! Nincsenek hátsószándékaim vele. Miért baj az neked, hogy barátok vagyunk? – kérdeztem mérgesen.

-         Két ezer? Esetleg három? – kérdezősködött tovább.

-         Nem vagyok megvásárolható. Inkább hagyj békén és menj a dolgodra – fordítottam neki hátat.

-         Ne hidd, hogy feladom, az ilyen pénzéhes libákat mindig eltüntetem a többiek közeléből – szól utánam, mire visszafordulok.

-         Csinálj, amit akarsz, nem érdekel - hagyom ott végleg.

Ha tovább maradtam volna, lehet, hogy felpofoztam volna, az pedig nem lett volna túl jó. Az én szerencsémmel, éppen akkor járnának arra a rajongói és úgy megvernének, hogy mozdulni sem bírnék.

Egyébként ez is pont jókor jött. Mostanában mindig csak a rossz történik velem. Először a levél a tárgyalásról, aztán a fenyegetőm és most még ő sem fog békén hagyni.

Éppen beszálltam a kocsimba mikor csörögni kezdett a telefonom. A zsebemhez nyúltam, de nem bírtam kivenni, mert túl szoros volt a zseb, ezért ki kellett szállnom, hogy ki tudjam szedni.

-         Hol vagy? – szólt bele Ayden.

-         Neked is szia. Köszi jól, és te? – mondtam.

-         Szóval… itt ülök a nappalidban, gondoltam meglátogatlak, elmesélem a tegnap estét és te is, de furcsa mód nem voltál sem a kanapé alatt, sem a szekrényedben. Tehát? – kérdezte.

-         Most akartam hazaindulni, csak VALAKI megzavart a műveletben… Negyed óra és ott vagyok, addig pattogtass kukoricát és gyűjts csokit a fiókból, ha lehet, próbáld nem felgyújtani a lakásom. Köszi, puszi – tettem le a telefont.

Az említett időtartam alatt haza is értem. Gyorsan beálltam a garázsba, leállítottam a kocsit és már bent is voltam.

-         Hogy ment a tegnap este? – ugrottam a kanapéra Ayden mellé.

És ezzel kezdetét vette a mesedélután. Este tízig beszélgettünk, majd úgy döntött, hogy nálam alszik.

**

Három héttel később…

Az elmúlt három hét alatt elég sok dolog történt velem. Először is megismerhettem Ayden barátnőjét. Nagyon kedves lány, rögtön megtaláltuk a közös hangot. Tényleg összeillenek, ő is olyan bolond, mint Ayden. Másodszor… újabb zsarolások jöttek, összesen négy, igaz kisebb összegeket kért, mint a legelsőnél, de ha így folytatja, akkor hamarosan tönkre megyek anyagilag és idegileg is. Harmadszor… Niall-el sokat találkozok, és nagyon jól kijövünk. Harry folyamatosan próbálkozik eltávolítani engem Niall közeléből, még mindig az a rögeszméje, hogy rosszat akarok. Kicsit unom már.

Aztán itt van még a tárgyalás, ami két hónap múlva esedékes. Még mindig nem tudom mit tegyek. Sokat gondolkoztam rajta és mindig ugyan oda lyukadok ki, tehát sehova.

A nyomás, ami rajtam van, kikészít. Most már lassan két hete, hetente három alkalommal dili dokihoz járok. Ő az egyetlen olyan személy, akinek elmerem mondani a velem történteket, de neki is csak azért, mert titoktartásra van kötelezve…

Niall szemszöge

A konyhában ültem egyedül az asztalnál, előttem az érintetlen reggelimmel. Most valahogy nem esett jól. Nem tudom miért. Az utóbbi napokban egyre kevesebbet eszek. Egyszerűen nem kívánom és ez furcsa.

-         Úr Isten! Eljött a világvége! Niall nem ette meg a reggelijét – kiáltott fel Louis, az örök mókamester, ám ezúttal nem voltam rá vevő.

-         Ha-ha, nagyon vicces – zsörtölődtem.

-         De most komolyan, mi bajod van haver? Napok óta alig eszel valamit… - váltott komolyra, majd egyszer csak elvigyorodott – Csak nem elcsavarták a fejedet? Mondjuk egy bizonyos Lori nevű lány? – húzkodta a szemöldökét…