19. rész

Sziasztok Drága Olvasók!

Nos... tudom, hogy ez a rész egy selejt, mindenféle szempontból, DE ígérem, hogy a következő sokkal hosszabb és izgalmasabb lesz és talán előbb is hozom!

Angi xx

19. rész

Találd ki…

Csak perceken át tartó próbálkozás után sikerült felállnom a pocsolyából és kihúzni belőle Niallt. Mindenem tiszta víz volt, a szösziről pedig ne is beszéljünk inkább… Eltámogattam az ajtóig.

-         Hol a kulcs? – kérdeztem felé fordulva. A zsebébe nyúlt és kotorászni kezdett benne, mikor nem találta a keresett tárgyat, a másik zsebében kezdett kutatni. Mikor az utolsó zsebét is átvizsgálta, de nem lett meg, kezdtem ideges lenni.

-         Talán… kiesett a zsebemből… amikor elestünk – mondta akadozva.

-         Remek… Maradj itt! – parancsoltam rá, majd visszamentem a pocsolyához és átkutattam.

Mire megtaláltam benne a kulcsot, már nyakig vizes és saras voltam, ráadásul a fogaim majd’ ki törtek, annyira vacogtam. Miközben ismét az ajtó felé tartottam, próbáltam megtörölni a kulcsot, a ruhám egy olyan szegletébe, ami még nem volt teljesen saras. Fél perccel később szerencsére már bent voltunk a házban. Niall vezetésével felmentünk az emeletre, a fürdőszobába. Amíg ő zuhanyozott, addig én kimentem a kocsimhoz, hogy bevigyem a csere ruhámat, ugyan is mindig van nálam egy váltás ruha. Sosem lehet tudni, mikor kerül az ember olyan helyzetbe, mint most.     

Éppen akkor jött ki a fürdőszobából, amikor visszaértem. Még mielőtt elment volna lefeküdni, megkérdeztem tőle, hogy merre találom a vendégszobát, majd útjára engedtem. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán én is mentem aludni. Mielőtt bebújtam volna az ágyba, levetkőztem fehérneműre, majd már aludtam is.

**

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem, amit nem tudtam mire vélni, hiszen tegnap egy csepp alkoholt sem ittam, nem lehettem másnapos. Nyújtózkodtam párat, majd kiszálltam az ágyból és felöltöztem. Elindultam megkeresni Niallt. Mikor kiértem a folyosóra, szédülni kezdtem és fekete foltokat láttam. A falnak támaszkodva indultam el arra, amerre tegnap este Niall is, de pár lépésnél többet nem tudtam megtenni, ugyan is remegő térdeim összecsuklottak súlyom alatt és mielőtt földet értem volna, elvesztettem eszméletemet.

Fagyasztó hideget éreztem. Szemeim felpattantak, én pedig felültem.

-         Végre, felébredtél! – szólalt meg mellőlem Niall.

Ekkor esett le, hogy fehérneműben vagyok egy kádban, ami tele van jéggel. Mikor ez tudatosult bennem vacogni kezdtem és próbáltam kimászni.

-         No-normá-lis va-vagy? – kérdeztem akadozva – Mi-miért jegel-tél le?

-         Mert mikor rád találtam a folyosón, tűzforró voltál – válaszolt, miközben egy törölközőt terített rám és dörzsölni kezdte karjaimat, hogy kicsit átmelegedjek – Hoztam be neked ruhákat, öltözz fel, én addig csinálok neked egy teát.

Mondani valója után elhagyta a fürdő szobát, én pedig azt tettem, amit mondott. Mikor végeztem, elindultam abba az irányba, amerre emlékezetem szerint a lépcső volt. Lementem, majd leültem a nappaliban a kanapéra. Találtam ott egy plédet, amiről úgy gondoltam, hogy Niall nem bánná, ha betakaróznék vele. Magam köré tekertem, de még ez sem volt elég, még mindig vacogtam. Perceken belül megérkezett a teával, amit azonnal a kezembe nyomott. Mikor látta, hogy még betakarózva is fázok, mellém ült és átkarolt.

-         Tu-tudsz adni egy fáj-dalom csillapítót? – kérdeztem, mert a fejem még mindig hasogatott.

-         Mindjárt hozom – állt fel mellőlem. Pillanatokkal később egy doboz gyógyszerrel és egy pohár vízzel a kezében tért vissza.

-         Köszi – köszöntem meg miután bevettem a gyógyszert.

-         Azt hiszem, tartozom neked egy bocsánatkéréssel a tegnapi miatt. Nem kellett volna olyan sokat innom, hogy neked kelljen engem hazaszállítanod. És azt is sajnálom, hogy beteg lettél… - mondta.

-         U-ugyan, volt már rosszabb is… - gondoltam vissza az Aydenes ügyre, mikor a sitten kötöttem ki éjszakára. Ekkor a telefonom jelzett, hogy üzenetem érkezett. Felmentem érte és megnyitottam.

Találd, ki kiről kap hamarosan képet a telefonjára a herceged… J

 Állt az üzenetben. Azonnal visszaindultam a nappaliban és közben kikapcsoltam a telefonom.

-         Elkérhetném a telefonod? Az enyém lemerült mikor válaszolni akartam Aydennek… - improvizáltam, kivételesen egész jól.

-         Persze – egyezett bele – Tessék – adta át. Úgy tettem, mint aki éppen a telefonszámát írja be, közben felmentem a szobába, ahol az éjszakát töltöttem. Leültem az ágyra és vártam.

-         Szia… Igen… Szerintem jó ötlet – mondtam hangosan, bizonyos időközönként, mint ha tényleg Aydennel beszélnék.

Pillanatokon belül érkezett egy sms Niall telefonjára, amit azonnal meg is nyitottam.

Úgy gondolod, ismered Loreent és megbízhatsz benne? Akkor nézd meg a képet, amit küldtem…

Állt az üzenetben. Megnyitottam a képet és vártam, hogy betöltsön. Én voltam rajta, méghozzá akkor, amikor éppen Harryt és Taylot fotózom. Rögtön töröltem a képet…

Miután többször is sikerült megbizonyosodnom arról, hogy töröltem a képet, visszamentem Niallhöz.

-         Köszi! – adtam vissza neki a telefont.

-         Nincs mit, viszont szeretnék mondani neked valamit…