18. rész

Sziasztok Drága Olvasók!

Most sikerült egy kicsit hosszabb részt összehoznom, bár nem sokkal...

Kivételesen szerintem is egész tűrhető lett, szóval büszke vagyok magamra. ;)

Köszönöm az előzőhöz írt kommentet!!

Jó olvasást!

Angi xx

18. rész

Rendben, kiket vigyek haza?

Gyorsan haladt az idő és már csak azt vettem észre, hogy itt az ideje készülődni. Először lezuhanyoztam, majd fogat mostam, aztán begöndörítettem a hajam. Utána jött a neheze. A ruhaválasztás. Nem tudtam mi felelne meg egy buliban és egy koncerten is egyben. Sok összeállítást próbáltam, de végül mindben találtam valami hibát, ami miatt nem az mellett döntöttem. Végül majd’ harminc perc után végre sikerült eldöntenem. De csak is azért, mert beláttam, hogy úgy sem fogom megtalálni a tökéletes összeállítást.

 

Gyorsan felöltöztem és már szaladtam is le a lépcsőn ugyanis késésben voltam. Miután leellenőriztem, hogy mindenem meg van, ami kell, már indultam is.

Autóval mentem a megadott helyre és tizenöt perccel később a megbeszélt időpontnál ugyan, de oda értem. A hátsóbejárat kapujánál álltam és vártam, hogy beengedjenek. Niall azt mondta, hogy megadta a biztonságiaknak a rendszámomat, szóval elméletileg be kell engedniük.

Néhány pillanattal később végre kinyitották nekem a kaput és megmutatták melyik helyre parkoljak. Mint ha nem lenne teljesen mindegy, de lényegtelen, ha nekik így jobb…

Mire kiszálltam, a biztonsági őrök már ott álltak mellettem.

-         Te vagy Loreen, igaz? – kérdezte kettejük közül a nagyobb darab.

-         Igen – válaszoltam félénken. Azért elég megfélemlítő a látványuk, még akkor is, ha nem azért vannak itt, hogy eltávolítsanak, mint a rajongókat.

-         Akkor gyere utánunk – szólalt meg a másik.

Még ha akarnék, sem mernék ellentmondani nekik, így hát követtem őket. Igazából utunk nem volt sem hosszú, sem olyan bonyolult, hogy ne tudtam volna megjegyezni, ha csak simán elmondják, hogy merre kell mennem, mivel csak bementünk a szemben lévő ajtón és ott várt Niall, teljes harci díszben, azaz fellépő ruhában. Észre sem vette, hogy megérkeztem mivel elvolt mélyülve a karórája bámulásában. Megköszörültem a torkom, hogy észrevegyen végre.

-         Szia, ennyire érdekes, azaz ó… - kérdeztem volna, de közbevágott.

-         Késtél – nézett rám szigorúan.

-         Tudom és sajnálom, csak nem tudtam, miben is kéne eljönnöm egy koncertre úgy, hogy a ruha még egy buliban is elviselhető legyen. Ráadásul ez életem első koncertje és ezért izgultam is, egyébként még mindig izgulok, ráadásul aggódom, hogy a barátaid nem fognak kedvelni és, hogy Harry esetleg megint… - mondtam egy szuszra az egészet, de megint félbeszakított.

-         Hé, nyugalom, vegyél levegőt is. Csodálatosan nézel ki és biztos vagyok benne, hogy a többiek is kedvelni fognak téged, csak úgy, mint én – nyugtatott és közben aranyosan elmosolyodott. De én ott lemaradtam, hogy azt mondta csodálatosan nézek ki. Vajon tényleg így gondolja? – Fél órán belül kezdődik a koncert, előtte szeretnélek bemutatni a többieknek. Gyere utánam! – indult el a hosszú folyosón.

Ahogy haladtunk, egyre több embert láttam. Mindenki rohangált és beszélt a mikrofonjába vagy éppen hallgatta a fülesén, hogy mit mondanak mások. Tiszta bolondok háza. Az egyik elágazásnál balra fordultunk, aztán megállt egy ajtó előtt, bíztatóan nézett rám, majd benyitott és maga után húzott.  Érkezésünkre mindenki felénk kapta tekinteté. Ami megjegyzem nem néhány embert jelent, hanem sokat. Tele volt emberekkel az öltöző.

-         Srácok, ő itt Loreen – mutatott rám Niall.

-         Örülök, hogy megismerhetlek, Liam vagyok – jött oda hozzám egy nálam majdnem egy fejjel magasabb, barna hajú és szemű fiú.

-         Loreen vagyok, de szólíts csak Lori-nak – mosolyogtam rá.

-         Danielle vagyok, Liam barátnője és sokat hallottam már rólad – ölelt meg egy nála pár centivel magasabb, barna, göndör hajú lány.

Így ment ez szépen sorjában míg, már a végén mindenkiről tudtam, hogy hívják és kinek a barátja/barátnője. Harry végig ellenszenvesen méregetett és nem is jött oda köszönni. Természetesen megértem őt, a helyében én sem jöttem volna ide magamhoz, de ezt nem szabad, hogy bárki is megtudja, főként nem Niall.

A fiúk hamarosan felmentek a színpadra és ezzel kezdetét vette a koncert. Mi a lányokkal a színpad mögül figyeltük őket.

Igazából én nem nagyon szeretem a zenéiket. Egyszer Niall kedvéért végighallgattam mind két lemezüket és nem volt rossz, de nem az én világom. Én inkább a rock-ot szeretem. Viszont ettől függetlenül tetszett az, amit a színpadon produkáltak. Önmagukat adták, törődtek a rajongóikkal, és ami a legfontosabb, látszott rajtuk, hogy élvezik ezt az egészet.

-         Na, és mióta vagytok együtt Niall-el? – kérdezte Zayn barátnője, azt hiszem Perrie.

-         Öhm… mi nem vagyunk együtt, csak barátok vagyunk – ellenkeztem.

-         De nem közömbös számodra, igaz? – húzogatta a szemöldökét, mire elmosolyodtam.

-         Nem tudom, eddig még egyszer sem néztem rá úgy, mint egy férfire, mindig csak barátként tekintettem rá… - mondtam a valósághoz hűen – És ti mióta vagytok együtt Zaynel?

**

Röpke két óra alatt, - ameddig a koncert tartott – egész jól összebarátkoztam Perrievel. A négy lány közül ő volt a legszimpatikusabb nekem. Elég hiperaktív egy lány, de nagyon kedves és vicces is. A többi lánnyal sincs bajom, ők is kedvesek voltak velem, bár Harry barátnője elég furcsa pillantásokkal illetett engem, gondolom Harry megosztotta vele nézeteit rólam…

Miután a fiúk lezuhanyoztak és felöltöztek, már indultunk is a szórakozóhelyre. Mihelyst odaértünk, már jött is az első köt ital. Mindenki ivott rajtam és Liam-en kívül. Mivel kocsival voltam, nem tehettem meg, hogy igyak, Liam pedig már megszokta a veséje miatt, hogy nem ihatott, így most, hogy nemrégiben kiderült semmi baj a veséjével, már nem is akart inni. Egyébként nem is bántam, hogy nem ihattam, valakinek józannak is kellett lennie.

Néhány kör után elmentünk a lányokkal táncolni, míg a fiúk ottmaradtak az asztalnál és tovább ittak. Jó ideje táncoltunk mire csatlakoztak hozzánk a többiek is. Mindenki a párjával táncolt, így én és Niall egymásnak maradtunk párnak. Nem vagyok egy nagy táncos, de úgy látszik Niallnek jól megy, ami azért jó, mert legalább őt nem nézték hülyének, ha már engem igen.

Minél több italt fogyasztott Niall, annál merészebb lett és annál közelebb húzott magához tánc közben. A végén már teljesen hozzásimultam. Ekkor jött el az a pillanat, amikor először tekintettem rá úgy, mint egy férfire. Be kell valljam, Niall nagyon jó képű, kedves, vicces és megértő. Azt hiszem, minden megvan benne, amire egy lány vágyik, de még sem tekinthetek rá többként, mint egyszerű barát. Valljuk be, egyszer úgy is ki fog derülni a hazugságom, akármennyire is próbálkozom, és akkor el fogom veszíteni. Ha csak barátként tekintek rá, akkor majd kevésbé fog fájni, talán.

-         Azt hiszem, ideje lenne hazavinni a többieket – kiabálta túl a zenét Liam.

-         Rendben, kiket vigyek haza? – kérdeztem.

-         Elég, ha Niallt hazaviszed, a többieket elintézem én, ők nem olyan vészesek… - mondta.

-         Biztos? – kérdeztem, hátha kell segítség másnál is.

-         Biztos – mihelyst kimondta ezt az egy szót, el is tűnt a tömegben.

-         Na, gyere Niall, hazaviszlek – kezdtem el húzni a kijárat felé.

-         De én még maradni akarok! – ellenkezett.

-         Lassan négy óra és részeg vagy, azt hiszem eleget szórakoztál – húztam továbbra is magam után, ami még úgy sem volt nehéz, hogy ellenkezett, hiszen alig bírt egyedül megállni a saját lábain.

Elég gyorsan sikerült kiérni az épületből, de szerencsétlenségemre kint szakadt az eső. Próbáltam gyorsan végighúzni Niallt a parkolón, de ez nem ment túl könnyen, mert folyamatosan botladozott. Mire odaértünk az autómhoz, teljesen eláztunk. Előkerestem táskámból a kulcsokat és kinyitottam az ajtót. Néhány perces szenvedés után sikerült betuszkolni részeg társamat és becsatoltam az övét, hogy még véletlenül se boruljon le az ülésről. Beszálltam én is, majd elindítottam az autót.

Szerencsére elég hamar megérkeztünk Niall házához.

-         Van hely a garázsodban? – kérdeztem felé fordulva.

-         Igen, van – válaszolt bágyadtan.

-         Mi a kapu és a garázs kódja? – tettem fel újabb kérdésemet, mikor rájöttem, hogy nem kulccsal kell kinyitni a kaput és a garázsajtót.

Nagy nehezen kinyögte a helyes számkombinációkat és beállhattam végre. Kiszálltam, majd segítettem neki is kiszállni. A garázsból nem nyílt ajtó a házba, így kénytelenek voltunk elölről megközelíteni a házat. Az eső még mindig zuhogott, ezért siettem, de a nagy sietségben Niall elcsúszott az egyik pocsolyában és engem is magával rántott…