13. rész + díj

Sziasztok Drága Olvasók!

Ismét itt vagyok. :)

Remélem azért a két hét kimaradás nem bizonyult olyan hosszúnak...

Köszönöm a kommenteket! :D

Nem is húzom tovább az időt...

Jó olvasást!

Angi xx

13. rész

Csak nem a szőke herceged keres?

A szobát sötétség borította. Mindennek csak a körvonalát láttam, semmi mást. Kapálóztam, próbáltam elmenekülni támadóm szorításából, de erősebbnek bizonyult nálam.

-         Loreen, nyugodj meg kérlek, csak én vagyok az – szólalt meg támadóm, akinek személyében egy nagyon is ismerős fiút ismertem fel.

Abbahagytam a kapálózást és vártam, hogy elengedjen, amit pillanatokkal később meg is tett. Éppen elindultam az ajtó felé, hogy elhagyhassam a szobát, amikor kattan a zár. Valaki kintről bezárta. Tehát segít neki valaki. A villany felkapcsolódott.

-         Na jó, mit jelentsen ez az egész? – fordultam vissza hozzá ingerülten. El sem tudja képzelni mennyire megijedtem, azt hittem rám talált Mark egyik embere.

-         Megkaptad a csokrot és az üzenetet? – kérdése váratlanul ért, nem erre számítottam.

-         Komolyan azért hoztad rám a frászt, hogy ezt megkérdezd? – nem tudtam sírjak-e vagy nevessek.

-         Nem, de azért válaszolhatnál a kérdésemre – nézett rám várakozóan.

-         Igen, megkaptam – újra visszatértek belém az indulatok, alig bírtam visszafogni magam, hogy felpofozzam, még akkor is, ha ő nem tud róla, hogy mostanában folyamatosan rettegek.

-         Miért nem jöttél el az étterembe? Másfél órán át vártam rád, hátha eljössz – mesélte csalódottan.

-         Más dolgom volt – mondtam közönyösen.

-         Oké, tudom, hogy haragszol rám és igazából ezért is jöttem. Szeretnék bocsánatot kérni, amiért nem mondtam el az igazat – sütötte le tekintetét.

-         Én nem azért nem mentem el az étterembe vagy nem álltam meg mikor utánam kiáltottál, mert haragszom rád. Ilyenről szó sincs – világosítottam fel.

-         Akkor miért? – értetlenkedett.

-         Azért, mert megtudtam, hogy ki vagy. Sajnálom Niall, de nekem nincs szükségem arra, hogy az újságok címlapján virítsak az oldaladon, mint újdonsült barátnőd – mondtam el a fél igazságot.

-         De hát csak barátok vagyunk…

-         Ugyan már, te is tudod és én is, hogy ez őket nem érdekli – bizonygattam az igazamat.

-         Hagynád, hogy a média irányítsa az életed? – kérdezte.

-         Te ezt nem értheted! – néztem rá lemondóan.

-         Akkor magyarázd meg – kérte.

-         Nem. Csak hagyj békén. Engedj ki innen és keress valaki mást, akivel barátkozhatsz – ismét az ajtó felé fordultam és reménykedtem, hogy kienged.

-         Hát nem érted? Nem tehetem… - visszafordultam felé - Hosszú idő óta te voltál az egyetlen, aki nem ismert fel és nem a hírnevem kellett neki, hanem tényleg meg akart ismerni. Az utóbbi két évben nem tudtam úgy ismerkedni, hogy valaki fel ne ismert volna. Mindenki csak hasznot akart húzni belőlem – nézett rám reménytelen tekintettel.

-         Sajnálom, de nekem ez nem éri meg – ráztam meg a fejem.

-         Kérlek… - próbálkozott. Felsóhajtottam és felé nyújtottam a kezem.

-         Add ide a telefonod – nem kérdezett semmit, csak a zsebébe nyúlt, elővette, majd ideadta – Egyezzünk meg. Én megadom a telefonszámom és, ha találsz valami olyan helyet, ahol biztos, hogy nem kapnak lencsevégre, akkor felhívsz, és ESETLEG találkozhatunk. Így oké? – költői kérdés volt, más lehetősége nem nagyon van, vagy ez, vagy a semmi.

-         Köszönöm – nézett rám hálásan.

-         Most már kiengedsz innen? – kérdeztem.

-         Ja, persze, pillanat – odasétált az ajtóhoz és kettőt koppantott rajta.

Ismét hallottuk a zár kattanását és már nyílt is az ajtó. A túloldalán Zayt láttam meg, aki vigyorogva figyelt minket. Nem törődtem vele csak folytattam utamat a bálterembe. Mielőtt azonban a tömeg közé vethettem volna magam valaki elkapta a karom. Felé fordultam és a göndörkével találtam magam szemben.

-         Nehogy azt hidd, hogy engem megtéveszthetsz, tudom, hogy csak ki akarod használni Niallt – mondta magabiztosan. Nem tudom honnan vette ezt az elképzelését, de szerintem ez még nálam is paranoiásabb.

-         Nehogy azt hidd, hogy érdekel a véleményed – rántottam el karomat szorításából, majd otthagytam.

Tekintetemmel Ayden után kutattam, de hiába. Nem láttam sehol, ezért elindultam, hogy körbejárjam a báltermet. Ismerem már annyira, hogy a svédasztalnál kezdjem el a keresését. És be is jött, éppen valamivel tömte a fejét.

-         Fúj… te meg mi a francot eszel? – kérdeztem undorodva, mikor mellé értem.

-         Nem tudom, furcsa íze van, de ehető. Kérsz? – tartotta felém, mire megcsapott a szaga.

-         Nem akarok semmi jó elrontója lenni, de szerintem ez romlott – mondtam befogott orral.

-         Ugyan már, ne hülyéskedj. – tömte tovább magát – Jut eszembe, hol voltál eddig?

-         Jó is, hogy kérdezed Mr. „biztos, hogy nem fog felismerni maszkban” uraság. Hát marhára nem így lett. Tudta, hogy én vagyok az, felismert és mikor ide akartam jönni, betuszkolt egy… - meséltem, de abbahagytam, mert Ayden arca kezdett egy kicsit bezöldülni.

Abbahagyta az evést és a mosdó felé vette az irányt. Követtem őt, hátha segíteni kell valamiben. Mihelyst elért a kitűzött célhoz, berontott az ajtón és a vécékagyló fölé hajolt. Bementem utána és becsuktam az ajtót. Amíg ő kiadta magából az ismeretlen eredetű ételt én addig, ügyelve arra, hogy még véletlenül se nézzek felé, elővettem a fogkefét és a fogkrémet a táskámból. Mindig hozok magammal egyet az ilyen esetekre. Szerencsére még csak egyszer volt rá szükség. Mikor meghallottam, hogy lehúzza a vécét, felé fordultam és átnyújtottam neki az előbb említett dolgokat.

-         Köszi, életmentő vagy – mondta hálásan miközben már a mosdókagyló felé tartott.

-         Tudod, most szívesen mondanám, hogy én megmondtam, de akkor milyen barát lennék? – tettem fel a költői kérdést.

-         Máh az szem honthaha a helyheteden – mondta fogkefével a szájában.

-         Igazad van, de azért megkíméllek tőle – kacsintottam rá.

**

Szombat, ez a kedvenc napom, mégpedig azért, mert ilyenkor lehet lustálkodni. Addig fekszel az ágyadban, amíg akarsz, addig vagy pizsamában, amíg kedved tartja és egész nap nem kell csinálnod semmit. Na, jó ez nem teljesen igaz, mert ma ki kell takarítanom az egész házat, de még ez sem ronthatja el a rám törő jókedvet, ami minden szombaton meglátogat.

Éppen szedtem össze a takarításhoz szükséges dolgokat, mikor megcsörrent a telefonom. Elővettem a zsebemből és a képernyő megtekintése nélkül felvettem.

-         Igen?! – szóltam bele.

-         Nem! – mondta a másik fél.

-         Hű… mekkora humorherold itt valaki – mondtam unottan.

-         Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy mit csinálsz ma? – eresztette el füle mellett az előbbi megszólalásomat.

-         Takarítom a házat, miért? – kérdeztem.

-         Hát, csak kellene egy kis segítség nőügyben… - bizonytalanodott el.

-         Csak nem találtál egy lányt, aki hajlandó egy bohóccal randizni? - viccelődtem.

-         Lori! Ez nem vicces, most tényleg komoly a dolog – szólt rám.

-         Jól van, akkor gyere át és megbeszéljük – komolyodtam meg.

-         Akkor indulok is. Szia, és köszi – köszönt el, majd letette.

Miután visszatettem a zsebembe a telefonom, újrakezdtem előbbi műveletem. Mikor megvolt minden eszköz, utam először a konyhába vezetett. Letöröltem a pultot, elmosogattam, majd felmostam a padlót. A konyha után a nappali következett. Már majdnem végeztem a parketta felmosásával, mikor Ayden megjelent.

-         Szia, ismét – köszönt mosollyal az arcán.

-         Szóval, ki is ez a lány? Mióta ismered? Miért nem meséltél eddig róla? Mi van köztetek pontosan? És még valami… miért nem meséltél eddig róla? – kérdezősködtem.

-         Nyugi már. Ennyi kérdésre egyszerre nem tudok válaszolni – sétált be a nappaliba, majd kényelembe helyezte magát Chloe-nak hívják, kb. két hónapja ismerem. Azért nem meséltem róla, mert én magam sem tudtam, hogy érzek-e iránta valamit vagy sem. Jó párszor találkoztunk és négyszer randizni is elvittem és azt hiszem, hogy tetszik nekem, úgy értem nagyon tetszik… - mesélte.

-         Hol itt a baj? – kérdeztem – Nekem úgy tűnik, hogy minden rendben van…

-         Meg szeretném kérni, hogy legyen a barátnőm, de félek, hogy visszautasít – mondta bizonytalanul el.

-         Nem azért, de szerintem hülye vagy. Már, hogy a fenébe utasítana vissza, ha négyszer is elment veled randizni. Nem hiszem, hogy közömbös irántad, ha már ilyen sokszor találkoztatok. Nyugodj meg, biztos vagyok benne, hogy nem fog visszautasítani – bíztattam.

-         De… - kezdett volna ismét beszédbe, mikor megcsörrent a telefonom – Csak nem a szőke herceged keres? – húzogatta a szemöldökét.

-         Hányszor mondjam még neked, hogy ne hívd így, mert nincs közöttünk semmi?! – förmedtem rá. Erre nem mondott semmit csak mindent tudóan nézett rám, mire megforgattam a szemeim – Haló?! – szóltam bele.

 És akkor a díj:

Nagyon szépen köszönöm Csakegy Lany-nak!! :D

 

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést!
4. Küld tovább 11 embernek!

1.

~ Fogalmam sincs mit írhatnék még magamról, mert az előző díjaknál már szinte mindent leírtam...

~A Harry Potter harmadik részének elolvasásával már hónapok óta szenvedek, egyszerűen, nincs hozzá elég erőm...

~ Azt azért hozzá kell tenni, hogy ez alatt a pár hónap alatt sok más könyvet kiolvastam...

~ Múlt hét vasárnap értem haza Brüsszel-London-Párizs körutamról, ezért nem volt rész két hétig.

~ Holnap Tz-t írok spanyolból, föciből meg topográfiát.

~ Több dolgot nem tudok írni.

2. Csak egy Lány kérdései: 

Mi az a zene, amit utoljára hallgattál?

-  Jason Walker: Down

Jártál már Londonban? 

- Igen

Mi a célod az írással?

- Nem tudom, nem nagyon van vele célom...

Milyen színű a szobád?

- Kék.

Hány fejezetesre tervezed a blogod?

- Nem tudom, amennyire sikerül.

Hány blogot írsz és írtál eddig?

- Most egyet írok és ez előtt volt kettő.

Mi a legjobb dolog szerinted a blogírásban?

- Amíg írom, addig elmenekülhetek a valóvilágból a saját kis világomba.

Mit változtatnál magadon?

- Sok mindent.

Milyen a személyiséged?

- Nem tudom, erre szerintem a hozzám közel állók jobban tudnának válaszolni.

Hány blogot olvasol és melyik a kedvenced?

 - Jelenleg 34-et és a kedvencem a Dark. :)

Mikor van a születésnapod?

 - November 6. :)

3. Kérdéseim:

Melyik az a város, ahová legszívesebben elmennél? (csak egyet választhatsz)

Milyen külföldi helyeken jártál már?

Melyik a kedvenc évszakod?

Szerinted jó az amit írsz?

Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy blogolj?

Általában mennyi idő megírni egy részt?

Mennyire vagy megelégedve a teljesítményeddel?

Jó tanuló vagy?

Mi a kedvenc tantárgyad?

Van testvéred?

Általában mennyi időt töltesz gép előtt naponta?

4. Akiknek küldöm:

MissLocsiFecsi

Zsófi:)

doriii_1D